Fejér Megyei Gesztenyés Egyesített Szociális Intézmény

Változások az egyéni fejlesztés terén

Az 1/2000. SZCSM rendelet értelmében a fogyatékosok otthonaiban minden lakó számára egyéni fejlesztési terv kidolgozását követően folyamatos fejlesztést biztosít az ellátó intézmény.
Ez a tevékenység csupán néhány éve kezdett kibontakozni, meglehetősen összetett- gyakran nem egyszerű feladatot róva a szolgáltatást nyújtók számára, ugyanis a szabályozás csupán a kereteket írja elő, a tartalmat mindenki belátása szerint oldja meg. Ennek köszönhetően minden intézmény saját szakmai programja alapján végzi az ellátottak fejlesztését, melyek tartalmukban gyakran nagymértékben eltérnek egymástól. A próbálkozások során a fejlesztést végző szakemberek szükségszerűen felismerik munkájuk gyengeségeit, és igyekeznek a lehető leghatékonyabb program kidolgozására és alkalmazására.

Intézményünkben 2008 őszétől egy új korszak veszi kezdetét a fejlesztő tevékenység tekintetében. Újonnan kidolgozott és bevezetésre kerülő programunk nem csupán a lakók hatékonyabb fejlődését célozza, de a dolgozók szakmai megújulását is lehetővé teszi.
  A fejlesztő munka alapelve a fejlesztési tevékenység új alapokra helyezésével, a szociális készségek, képességek fejlesztése a normalizációs elv tükrében. A „normális”, átlagember életéhez a lehető legjobban hasonlító életvitel kialakítására törekedve, megfelelő motivációs rendszerrel és meglévő képességekre alapozva annyi megsegítés nyújtása, amennyi feltétlenül szükséges a boldoguláshoz.
  A feladatok végrehajtása során aktív, folyamatos együttműködés szükséges minden részleggel, egyfajta Koordinátori szerep felvállalásával, un. mikroteam-ek (fejlesztő, személyi gondozó, ápoló) segítségével egyszerre, egyazon cél érdekében azonos pedagógiai koncepció alapján más-más jellegű, egyénre szabott megsegítést nyújtva a sérültek számára. A szociális készségek fejlesztése tevékenységbe ágyazottan, valódi élethelyzetekben végezve, a mindennapi életritmusba építve, az önálló életvitel kialakulását a lehető leghatékonyabban segítő, érdekeltség alapú rendszeren keresztül.
  A fejlesztési tervek elkészítésének kiindulási alapja a fejlesztő diagnosztika, vagyis nem a hiányosságokat, hanem a meglévő képességeket helyezi előtérbe.
  Gyakorlati megvalósítás (fejlesztő team együttműködése), a fejlesztés színterei
a szűk környezet, munkahely, szabadidős tevékenységek, szakkörök , mozgásterápia, szocioterápiás  foglakozások, egyéni igény szerinti fejlesztés.
  A lakók legfontosabb életterét jelentő, minden lakóegységben (a törvényi előírásoknak megfelelően 50 főre) 2 fő fejlesztőpedagógus végez fejlesztést szorosan együttműködve a gondozókkal, segítve munkájukat az önkiszolgálási tevékenység fejlesztése tekintetében. A gyakorlatban a fejlesztőpedagógus a gondozókkal együtt végzi a reggeli (ébresztés, tisztálkodás, öltözködés, szűk környezet rendbe tétele, takarítás), az étkeztetési (kultúrált étkezés kialakítása), konfliktuskezelési, kapcsolattartási, szabadidős - fejlesztési célú munkálatokat, azok dokumentálását.
  A lakók másik legfontosabb életterét jelentő terület a munkahely. A fejlesztőpedagógus feladata a lakók munkahelyen történő direkt fejlesztése, azonos koncepció alapján, szorosan együttműködve a munkavezetővel, annak dokumentálása. A munkahelyen történő közvetlen direkt fejlesztéssel, személyes odafigyeléssel, pedagógiai ráhatással, nem csak a tevékenységi terület (munkamagatartás, munkaképesség), hanem a szocializációs képességek (személyes kontaktus, társas kapcsolatok, illemtudás) is kiválóan fejleszthetők.
  A szabadidőszervezők sok színes programra várják az érdeklődő lakókat. A fejlesztőpedagógus feladata a lakók segítése a szabadidős rendezvényeken, szorosan együttműködve a szabadidőszervezőkkel. A programokon való részvétel kiváló teret biztosít a szabadidő hasznos eltöltésének, társas kapcsolatok alakulása, az illemszabályok ismerete, a tájékozódás terén egyaránt.
  A szakkörök igen sok jelentős, kézzelfogható, kiváló fejlesztési lehetőséget nyújtanak az érdeklődők számára.
A fejlesztőpedagógus feladata a szakköri tevékenységek kibővítését követően a lehető legtöbb szakkör igénybe vétele, a félénkebb lakók odakísérése, egyéni megsegítése, szorosan együttműködve a szakkörök vezetőivel.
  A lakók jelentős részének – főként mozgásszegény életmódjuk miatt - feltétlenül szüksége van mozgásterápiára A túlsúlyos, vagy az együttműködésre képtelen lakókat megfelelőképpen mozgatni csak segítséggel lehetséges. A fejlesztőpedagógus feladata szorosan együttműködve a mozgásterapeutával, részvétel a lakók megfelelő mozgatásában, valamint annak dokumentálása a fejlesztő dokumentációban.
  Eleget téve az 1/2000 SzCsM rendelet 57.§ - ának mely szerint mentálhigiénés feladatkör szocioterápiás foglalkozások szervezése, a jövőben a hatékonyság érdekében –figyelembe véve a sérülések és mentális képességek szélsőséges különbözőségét, a csoporttagok  differenciált foglalkoztatása válik szükségessé. A fejlesztőpedagógus feladata: képességspecifikus, max. 45 perces foglalkozások tartása, a rászorulók igényeinek, képességeinek megfelelően, 3-4 fős kiscsoportokban, és dokumentálás.
  Új programunknak köszönhetően lehetőség nyílik a világ azon részeinek megtapasztalására, melyekre eddig csak részben, vagy egyáltalán nem volt lehetőség. (pl. Utazás tömegközlekedési eszközökkel tervezett programokra, céltelepülésekre.)
  Egyéb szükségletek kielégítése: igény szerint. (kapcsolattartás, könyvtár látogatás, stb)
  A lakóegységek életében a gondozókkal együttműködve a közösségi élet segítése, családias légkör kialakítása, ünnepekre készülődés, konfliktuskezelés, felelősség kialakítása, szerepek vállaltatása, megfelelő motivációs rendszer kialakításával.
  A fejlesztések színterét, jellegét minden esetben a lakók igényei szerint a fejlesztő team szakmai javaslata (a fent felsorolt fejlesztést végzők) alapján választjuk meg.
A fejlesztőpedagógust rendeljük a lakók igénye szerint szükséges tevékenységi formához.

Megújulásunk jelmondatának Celestin Freinet francia reformpedagógus gondolatát választottuk
„Élet által életre nevelni”

Papp Éva
fejlesztő pedagógus

Végre itt a nyár, sokan mentek az intézmény dolgozói által szervezett különféle táborokba, túrákra. Fontos volt számunkra, hogy akik az otthon falai között maradtak, azok is vidáman, kellemes élmények között, aktívan pihenve tölthessék a nyári napokat. Ezért a rendszeresen működő kreatív foglakozásokon, sétákon túl egy-egy központi téma köré többnapos rendezvénysorozatot szerveztünk.

Egyik ilyen témánk a valláshoz kapcsolódott.
„A Magyar Bibliatársulat kezdeményezésére a katolikus, a református és az evangélikus egyház a 2008. esztendőt a Biblia évének nyilvánította.
Kezdeményezésük természetes célkitűzése, hogy az egyháztól elidegenedett és oly sokféle szempont által vezérelt közéletben megszólaltassák a kereszténység alapüzenetét, ami azonos a Biblia üzenetével, az evangéliummal.”
Rendezvényünkkel mi is csatlakozni szerettünk volna a Biblia évének eszmeiségéhez. Lakóink nagy számban és érdeklődve vesznek részt a hittanos foglalkozásokon. Szerettük volna, ha még alaposabban megismerkednek a kereszténység alapjaival, a keresztény vallás kialakulásának történetével, a kereszténység történelmi jelentőségével, fontosságával.
A Bibliai napok keretén belül megépítettük Noé bárkájának makettjét, Ócsai Tibor, református lelkész képes, szemléltető meséléssel elevenített fel bibliai történeteket. Lakóink – felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül - nagy számban vettek részt programjainkon, az arra vállalkozók bibliai képek kiszínezésével, üvegfestéssel ügyeskedhettek. Zenés kisfilmet vetítettünk a  tízparancsolatról. A programsorozat megkoronázásaként felkérésünkre az evangélikus egyház orgonistája, Homoki Olga gyönyörű hangversenyt adott számunkra, melyet a csodás hangszer bemutatásával fejezett be. Egy ismeretterjesztő film segítségével lakóink megismerhették Jeruzsálemet, a szent várost. Záró programunkon, mely egy „Élő társasjáték” volt, 3 csapat mérhette össze aktívan bibliai tudását.

Az indián táborunk célja az idegen kultúrák közül az indián kultúra megismerése, az amerikai őslakosok természet-közeliségének bemutatása, ezáltal a környezettudatosság elősegítése, valamint az egészségesebb életmód népszerűsítése lakóink számára. Programjaink során fejdíszeket, maya mintás hűtőmágneseket, indiános gipszképeket készítettünk. Felépítettünk egy tipit (indián lakósátort), melynek külsejét batikolással, jellemző rajzokkal és ábrákkal díszítettük. A jó hangulatot dallamos indiánzenék, illatos füstölők fokozták. A legalább 40 éves Lapacho fa kérgéből őrölt, és az Argentínából, Brazíliából származó Mate teák kóstolgatása közben azok jótékony, gyógyító hatásairól meséltünk. Tábortüzünknél kifestett, jelmezekbe bújt indiánok táncoltak, énekeltek, játszottak boldogan. A mozizás itt sem maradt el, a filmvásznon sok-sok apacs jelent meg.
Júliust a szervezett táborok mellett az Otthon falain belül így tettük lakóink számára emlékezetessé. Minden együtt átélt pillanat újabb ösztönzést jelentett számunkra ahhoz, hogy lakóink igényére a nyár utolsó hónapját is hasonló programokkal színesítsük.

Szabadidő szervezők

Nyár van, július. Ez a két szó számunkra számtalan életérzéssel azonosítható, mely magába foglalja a pihenés, szabadság, régi emlékek és a friss események kavalkádját, a kellemes baráti-családi esték partijait, de egyben a zajosabb, kihagyhatatlan bulik idejét is.

Az év elején gondolataink nem csak a jubileumi események körül forogtak, hanem a meleg nyári esték hangulatát, színeit is igyekeztünk megízleltetni az otthon lakóival. Az év elején egy átsuhanó mondat építő jellegű ötletekkel gazdagodott, és a teljes kép a nyár közepén valósulhatott meg. Rájöttünk, hogy az egyszeri megrendezésre kerülő gulyásparti nem elegendő a körülbelüli 170 fős vendégseregnek. Így esett meg, hogy a júliusi péntek esték megteltek vendégekkel és bulikkal.
A hónap 11.-ik napján a késő délutáni órák az izzó parázs és a sercegő hagyma semmihez sem hasonlítható illatfelhője telítette be a „boszorkánykonyha” udvarát. Nem véletlenül jellemeztem ezzel az elismerést érdemlő szóval a kerti parti helyszínét, hiszen részvevői a Kézműipari Kht. Jannette Ruhaipari gyáregységének vezetői, az általuk foglalkoztatott lakók, valamint segítők mesteri ügyességgel ízesítették a magában fortyogó levest. Arra sétálva egy-egy kanál kóstoló után az ízlelőbimbók vezérlésével mindenki csipetnyi fűszerrel ízesítette az edény tartalmát… Aztán mintha semmi sem történt volna, a beszélgetés, buli, zene tánc tovább folytatódott. Az asztaloknál ülve az egyszeri kimérés nem volt elég senkinek az biztos, hogy a mennyei falatok emlékezetesek maradtak mindenki számára.
A hónap harmadik péntekestéjén egy „szigorú-protokoll” nélküli támogatói estet szerveztünk. Hangulatát, szépségét a kölcsönös emberi gesztusok hada nyújtotta: részünkről a köszönetet adtunk át az ismeretlen ismerősök felé, kiknek hangtalanul a közös célja a segíteni akarás, és a támogatás az akadállyal élők számára. A vidám, jókedvű buli hangulat mellett a ropogó tűz hangja, az ínycsiklandó falatok illata, egy kellemes estét hozott mindnyájunk számára.
Elérkezett a kerti partik utolsó- befejező estéje. A gondozók, és a segítők önkéntes munkája a fent említett élményekkel gazdagította a dolgos kezű lakók élettapasztalatát. A kissé szellős, felhős emberi és madár énekhanggal megtelt égboltot felhevítette olykor egy-két intenzív tánclépés, harsány nótaszó, mely szívből jövő nevetést fakasztott a jelenlévők arcára. A rotyogó bográcsokban már megállt a merőkanál, mikor a puha kenyérrel kísérve óvatos habzsolással falatoztuk az általunk kinevezett mesterszakácsok főztjét. A vacsora itt sem fejeződött be egy tányér levesnél.
Visszatérve az írás elejére. Igen, ez is egyfajta életérzés. Nemcsak az intézményben élők, hanem a vendégek, a megjelentek számára is. Szükség van rá, mert hiányozna a léleknek. Átélni, tapasztalni, érezni kell a gond és búfelejtő estéket, ha együtt élünk, lélegzünk, nevetünk és néha sírunk is.

Katonáné Dávid Judit
Fejlesztő pedagógus

Elérkezett az a nap mely köré fonódott az összes többi program az idei évben. Június 20-a mindenki számára fontos esemény volt. Az elmúlt hetek pillanatok alatt elrepültek számtalan tervezési, szervezési, apró részletességig kidolgozott tennivalóval. Lehetetlennek tűnő feladatok nem álltak senki előtt, az utolsó órákban is minden részlet a helyére került.

Ünnepeltünk. Nemcsak az elmúlt évtizedeket, az intézmény fennállását, hanem a szó jó értelmében magunkat is. Hiszen egy képzeletbeli bölcs a megvilágított lámpással utat mutat embertársainak, és ők azt az utat járják melyet hajlandóak követni. A fény útját nagyon sokan követték. Az 50 év alatt különös, értékelhető szabadságot vívott ki magának a tordasi intézmény, mely a volt és jelenlegi vezetők, dolgozók itt élt és élő emberek tapasztalatait, tudását is hordozzák magukban. Szükség volt hozzá magasságra - mélységre, tartalmas élményekre, önfegyelemre, inspirációra, fejlődésre, célokra és még számtalan halhatatlan dologra. Ünnepi műsorunkban a teljesség igénye nélkül a legszebb pillanatokra emlékeztünk a hajdan 1958-ban létesített idősek-, majd az 1981-ben átszervezett értelmi fogyatékosok otthonára és nem utolsó sorban a 2000 évében az új Anyaotthon átadására. Egy elfelejtett, kidobásra váró fényképalbumot lapozgatva archív fotókon visszapillantást kaphattunk a felejthetetlen emlékekről. Elutazhattunk az időben egészen az 1960-as évekig mikor is Eta néni (Németh Lászlóné) és Kati néni (Patkós Jánosné) idézte fel a megvillanó képek mellett a munka szeretetét, a múlhatatlan idők helyszínét. Meseszépen „Meseautóval” utazhattunk tovább a 80-as évek elejére, múlt századi kastélyba az új élet, az új lehetőségek kezdetére. Álomképeket hozott magával az emlékezet. Építettünk téglával és lélekkel, tánccal és énekkel. Mezeiné Sánta Klára intézményvezetőnek az ötvenedik évforduló alkalmából átnyújtott Emléklap, és a tordasi otthon kollektívájának elismerését jelentő miniszteri oklevél átvétele kifejezte tevékenységünk, munkánk érdemét. A meghívott vendégeknek méltó, tiszteletteljes köszöntését követően az ünnepséget teljessé tette Eisenbacher Imréné szakmai igazgatóhelyettesnek átnyújtott Pro Caritate Díj átadása a Szociális és Munkaügyi Minisztériumtól az intézményben kifejtett kiemelkedő szakmai és közszolgálati tevékenységéért.
Az első izgalommal telt órákat a megnyugvás, és a meghatottság pillanatai vették át. Déli 12 órakor az elmúló - eljövendő idő folytonosságát szimbolizáló óra avatása jelképpé válik az elkövetkezendő időkben az intézmény udvarán.
A nagyon finom falatok elfogyasztása, és egy kis pihenő után kezdetét vette a nap második felére tervezett programsorozat. Vendégeink lovaskocsis körsétán ismerkedhettek a faluval és filmvetítésen az intézmény életével. Kora délután megnyitottuk Németh Gyuri bácsi és családja jelenlétében a „Különleges Arcképek” című portrékiállítást. Szavakkal nehezen fejezhető ki a tiszta fény, a hangulat és a szeretet megható érzése, ami összekötötte mindnyájunk lelkét abban a pár percben.
Világunkban, a mindennapokban már kevésbé érzékeljük az elmúlt 15 évet. Aztán eljönnek pillanatok, események mikor ráébredünk, hogy már mennyi ideje született meg egy ötlet, történt egy-egy fontos momentum az életünkben. A „Jövőt Nekik is Alapítvány” tagjainak talán hasonló gondolatai voltak az évszám kimondása, az emlékek felidézése közben.  Szubjektivitás uralkodik ilyenkor, mégpedig hogy ki mit érzékel az idő folyásából. Az viszont biztos tény, hogy szülők, dolgozók, támogató cégek, híres – és számunkra ismeretlen, csendesen élő emberek, vagy alig felnőttkorba érkező fiatal önkéntesek és számtalan segítő, jóakaratú személy nélkül az élethez kapcsolódó lehetőségek tára szerényebb, szegényebb eshetőséget nyújtana a fogyatékosok számára. A jelképes ajándékok és köszönetnyilvánítás átadását követően egy megújult színdarabot láthattunk „Sárga kő” címmel.
A darab végére az udvaron elhelyezett kézműves sátrakban már várták a kreativitásban magukat kipróbálni akaró érdeklődőket. A vásári forgatagban csodás gyöngysorok, linóképek, dekortechnikával készült vázák jöttek létre apró gyermek, illetve nagyobb felnőtt, ügyes és ügyetlenebb kezek között. Akit mégsem fogott meg a művészetnek ez irányú kipróbálása, ők vásárolgathattak miközben, fagylaltot, pattogatott kukoricát és kürtös kalácsot nassolgattak.

Az este beköszöntével első ízben rendhagyó utcabált szerveztünk. A tér mindenki számára nyitott volt, a faluban élő ismerősöknek, a kíváncsi ismeretleneknek, bulizni szeretőknek, zenét kedvelőknek. A nyitó zenekar is ünnepelt, 10 éves az idei évben a tordasi Szivárvány együttes. Tánc, mulatság, jókedv, tombola, új és régmúltra visszanyúló ismeretségek, csendes beszélgetések színhelyévé vált az a rövid útszakasz, amelyen járunk nap mint nap.

Kihívás volt június 20-a. Megmutatkozhattunk, bemutatkoztunk egy kicsit másképp, mint ahogy szoktunk. Megosztottuk lényünket, átadtunk tudásunkból amennyit tudtunk, és remélhetőleg el is fogadják azok, akik velünk együtt ünnepeltek!

Katonáné Dávid Judit
fejlesztő pedagógus

Személyes gondoskodást nyújtó szakosított szociális intézmény szakmai munkájának étékelése.
A Fővárosi Közgyűlés Egészségügyi és Szociálpolitikai Bizottsága 255/2008. (05.22.) Eü.Szoc.Biz. számú határozata alapján

Az intézmény 50. évfordulóján a Szociális és Munkaügyi Minisztérium és Budapest Főváros Önkormányzata az Otthon kollektíváját az alábbi elismerésekben részesítette.