Fejér Megyei Gesztenyés Egyesített Szociális Intézmény

A Ruttkai Éva Színház társulatával először 2003. évben találkoztunk. A program egy színházi előadás megtekintése a szabadidő tartalmas eltöltésére.
Évek múlva is örömmel emlékszem vissza az első találkozásra, a felénk nyújtott kezekre. A színpadon a művészek nekünk játszottak, előadás szünetében velünk voltak. Lakóink ámuló, boldogságtól csillogó tekintete mindent elmesélt.

Kialakult egy szoros, szeretetteljes érzelmi kapcsolat a Ruttkai Éva Színház társulata, vezetői és az otthonunk között. Hagyománnyá vált, hogy együtt ünnepeljük a Karácsonyt, együtt sírunk, együtt nevetünk. Otthonunk lakói felszabadultan mennek egy-egy színházi előadásra, mert érzik az őszinte barátságot a társulat és a többi színházlátogató részéről, hiszen ez már egy „nagy” lépés a befogadó világ felé.

Szalay Zsolt igazgató úrtól kérdezem:
Kedves Zsolt! Neked és társulatodnak miért természetes az, hogy barátsággal és őszinte szeretettel fogadjátok sérült embertársainkat?
„Nagyon nehéz erre válaszolni, mert nekünk ez tényleg természetes, nem is beszélve arról, hogy több szeretetet, ragaszkodást kapunk tőlük, mint egészséges társainktól.”

Mi volt az első benyomásod a tordasi értelmi fogyatékosok otthonának lakóiról és dolgozóiról?
„Sok hasonló helyen jártam már, de csak egy mondatban válaszolhatok. Ebben az otthonban élő emberek viselkedése a dolgozók kapcsolata, törődése az otthon lakóival minta és példaértékű.”

Takácsné Fekete Judit 
segítő

Országos Önérvényesítő Konferencia – Budapest, 2008. november 24- 27.

A "Nem vagyok Más" Érdekérvényesítő csoportból négyen - Gergely Judit, Szabó Margaréta, Balog János és Márkusné Varga Judit - vettünk részt egy minden tekintettben hasznos érdekérvényesítő konferencián.

Számunkra nagy élményt jelentett már a a megnyitó ünnepsége is, mert személyesen megtisztelte a konferenciát dr. Szabó Máté ombudsman és Dr. Borza Beáta főosztályvezető. Nagyon sok biztatást hallhattunk tőlük a sérült emberek jövőjéről. Tudjuk, hogy a fogyatékkal élők élete egyik napról a másikra - főleg a mostani nehéz időkben - nem fog megváltozni, de nagyon sok új lehetőség tárult elénk a beszámolókból. A sok kapaszkodó mellett azonban nem szabad elfelejtenünk, rajtunk is múlik minden. A konferencia, mely az önérvényesítés szellemében zajlott, nagyon sok ötletet és megerősítést adott valamennyiünknek.
Gyene Piroska az ÉFOÉSZ elnökasszonya és Farkasné Gönczi Rita a tőlük megszokott kedvességgel köszöntötték és vezették a néhány napos együttlétet. A fáradtság sem törte meg tenni akarásukat és önzetlenségüket.
Nagyon köszönjük a sok munkát, amelyet a konferencia tervezéséért-szervezésért tettek.

A megnyitó után lázas munka következett,  ismerkedő játékok tették vidámmá és hasznossá a délutánt. A feladatok közelebb hozták egymáshoz az embereket, már az elején igazi közösség alakult ki. Így a metakommunikációs játék sem okozott problémát, mert egy ,,nyelven beszéltünk". Este egy különleges feladatot kaptunk, minden csoportnak ki kellett mennie a Vörösmarty térre és ott a karácsonyi forgatagban meg kellett a járókelőket állítani és feltenni nekik néhány kérdést. A kérdések tárgya a fogyatékkal élő emberekről szólt. Mit gondolnak róluk, hogyan látják a helyzetet és mit tennének ők, hogy jobban elfogadják őket. A felülről szitáló hópelyhek, a különböző fények és díszek ünnepivé varázsolták a teret. Varázslatos este volt, lelkileg sokat töltekeztünk. A mi kis csapatunk töretlenül végezte a rá kirótt feladatot. Szívesen álltak velünk szóba  az emberek, de lehet ,hogy csupa kedves embert sikerült megállítanunk. Arra a kérdésre , hogy láttak e már sérült embert, néhányan azt mondták nem. Ekkor az történt, hogy a csoportban levő kedves Vilmos barátunk - aki a Frim Jakab lakóotthonból érkezett – frappánsan, de nagyon-nagyon szívbe markolóan azt mondta, akkor nézz meg engem és őt, mutatván a mellette álló társára. Azt a döbbenetet, ami egy perc alatt ránk zuhant soha nem fogjuk elfeledni. Nincs miért lehajtott fejjel és szemlesütve azt gondolni egy pillanatra sem, hogy másodrendű állampolgárok a sérült emberek. 

A feladat után szabadon választott helyen vacsoráztunk, mi a Burger Kingbe mentünk,mert az volt a legközelebb hozzánk. Itt is szabadon választott menüt ettünk és jó volt végignézni a társaságon. Piros orral, kipirultan, farkasétvággyal, vidáman lakmározott mindenki. Az együtt töltött étkezések szintén erősítették a közösséget, sok új barátság szövődött, ami így már a rendezvény után is töretlen lelkesedéssel tart.

A többnapos rendezvényből még kiemelnénk a közös játékokat és az együtt gondolkodásokat, amely játszva tanított a jogsértések megelőzésére. A program utolsó napján üzeneteket kellett a csoportoknak megfogalmazni, ami a konferencia hatására körvonalazódott bennünk.

A következő pontokat javasoltuk

- Alanyi jogon akarunk élni!
- Nem életre szóló élményt, hanem az élethez szóló segítséget szeretnénk!
- Szerezzünk érvényt Alkotmányos jogainknak!
Mert annyit érnek jogaink, amennyit be tudunk tartatni.

A döntéshozók felé a következő javaslatokat nyújtottuk be, amit összegzően egy csokorba gyűjtve eljuttatnak feléjük.

Szeretnénk ha a Média törvény megváltozna. A napi adás tartalmazzon x %-ban fogyatékos emberekről híreket és kisfilmet, amit főműsor időben sugároznának.

Szeretnénk, ha az Oktatási törvény módosulna és a kisiskolás kortól a felnőtt oktatásig ,,Együtt élünk" fogyatékos emberekről szóló tananyag megjelenne. Azt gondoljuk, hogy ennek nagyon nagy erkölcsi haszna lenne.

Szeretnénk továbbá, ha sérült embereknek lenne szakiskolai továbbképzési lehetősége, amely az élet minden területén szocializálná a sérült embereket. Ez különböző kommunikációs csatornán elérhető lenne és a nagy betűs életre tanítana. ,,Életgimi" nevet javasoltuk.

Szeretnénk, ha az érdekérvényesítésnek is lenne iskolája. Pl: Magyar állampolgár vagyok címmel, a jogokról és a kötelezettségekről tanulhatnánk, sok szituációs és helyzetgyakorlattal.

Szeretnénk, ha a foglalkoztatási törvény is módosulna:
- ha a rehabilitációs alapba nem fizet be valaki, azt komolyabban kéne számon kérni,
- ha viszont foglakoztat sérült embereket, akkor nagyobb kedvezményt kaphasson a munkáltató,
- ha nem tudjuk törvényeket betartani, akkor hiába lesz új és újabb segítő jogszabály,
- ha nincs szankció, nincs elmozdulás.

Nagy megtiszteltetés érte otthonunkat. Gergely Juditot végzett érdekérvényesítő munkája  alapján megválasztották az ÉFOÉSZ Érdekérvényesítő Tagozat alelnökének!

Gratulálunk Gergely Judit alelnöknek.

Márkusné Varga Judit 
szociális munkás

Annak, aki hallott róla és annak aki nem, bevezetőül annyit, hogy 2008. november 12-13-án rendezték meg az első Szociális Expo-t.
E rendezvény célja, hogy a szociális szakma és a szociális intézmények, szervezetek bemutathassák azokat a tevékenységeket, szakmai értékeket, eredményeket, melyekkel nap mint nap segíthetik hátrányos helyzetben élő embertársainkat.

Ezen a napon előadásokkal, bemutatókkal, kiállításokkal és vásárral várták az érdeklődőket.
Intézményünk is részt vett az eseményen, a foglalkoztatókban lakóink által készített termékeivel. Az első napon nagy izgalommal indultunk az Angyalföldi Művelődési Házba, hogy bemutatkozhassunk a nagyvilágnak. Érkezésünkkor egy kedves fiatalember igazított útba, a számunkra intézményünk nevével fémjelzett pavilon felé. Ezt követően rögtönöztünk egy gyors díszletet, majd indulhatott az árusítás és bemutatkozás.
Rajtunk kívül közel 50 intézmény és szervezet állította ki, mutatta be szolgáltatásait, portékáit. Egyesek prospektusokkal, mások az általuk készített munkadarabokkal próbálták felhívni magukra a figyelmet. Láttunk sok szép gyertyát, kézimunkát, kosarat és még sorolhatnám a termékek sokszínű skáláját.
A megnyitó után látogatók sokasága lepte el a kiállítók és vásárosok pavilonjait. Sokan vásároltak és gyűjtögették a különböző prospektusokat.
A mi portékáink is szép számmal elkeltek. Sokan érdeklődtek, kérdezősködtek, dicsérték lakóink kézügyességét. Volta, akik többször is visszatértek. Jó érzés volt, hogy megmutathattuk a lakóink mire képesek. Talán másokban kialakíthattunk róluk egy új, mindenki számára pozitívabb képet.

A nap végére rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk, önmagunkról, a vásározás fortélyairól és arról, hogyan lehetne még szebben, jobban és céltudatosan végezni a munkánkat.

Végezetül, ha valaki feltenné a kérdést, szükség van-e a Szociális Expo-ra, azt felelném igen, mert minden új tapasztalat minket gazdagít és ezt továbbadva mindnyájan gazdagodunk.

Ezúton is  szeretnék mindenkit ösztönözni arra, hogy ha teheti, vegyen részt a következő expo-n, biztosíthatom, nagyon gazdag élményben lesz része.

Köszönet mindazoknak, akik valamilyen formában hozzájárultak ahhoz, hogy ott lehettünk, láthattunk, tanulhattunk.

Klimó Miklósné
segítő

Az elmúlt héten rendeztük meg első alkalommal otthonunkban ezt az őszi programsorozatot.
A rendezvényt hosszas előkészítés és tervezgetés előzte meg. Nehezen találtunk rá töklelőhelyünkre, pedig az mindvégig az orrunk előtt hevert. A településünkön lévő Fajtakísérleti Állomás ajándékozott meg bennünket a rengeteg csodásnál-csodásabb, különfélébb fajtájú, s méretű terméssel. Érdeklődéssel figyelte tervezgetésünket a nagytétényi Nyugdíjas klub is. Ők dísztököket gyűjtöttek nagy sikerrel otthonunk számára. Ezúton is köszönet mindenkinek, hisz tök nélkül nincs fesztivál.

Programunkban szerepelt tökszüret, amikor is lakóink személyesen rakodhatták fel a termőföldről a kívánt mennyiséget utánfutónkra. A beszállítás után a közös udvardíszítés is nagy élmény volt mindenki számára. A kézműves foglalkozásokon tökös gipszképeket készítettünk, a bulihoz mókás szívószál-jelölőket vagdostunk, ragasztgattunk. Készült kiállítás arról az ősi kelta hagyományról, amit ma Halloween-ként emlegetünk. Akadályversenyünkön talicskában „utazó” tökökkel lehetett szlalomozni, a többi érdekes ügyességi feladatot is a tököcskék között oldották meg játékos kedvű lakóink. Műsorral is készültünk. Szellemtáncunkban a kerekesszékesek is szerepet kaptak, ők boszorkányoknak öltözve színesítették előadásunkat. Volt töklámpás faragás, esti hangulatfényes felvonulás. Azok az érdeklődő lakók, akik ellátogattak az ez alkalommal még népszerűbb lakógyűlésre, megkóstolhatták a dolgozók által a versenyre készített „rémisztő”, ámde finom sütiket. A rendezvényt a fergeteges hangulatú, zenés-táncos „TÖK-JÓ PARTY” zárta.

Szabadidő-szervezők

Az intézmény szakmai teamje a jubileumi év kapcsán kettő pályázatot írt ki. Mindkét pályázat arra ösztönzi az intézményben élő és dolgozó embereket, hogy az egész szervezet/otthon működését gondolják át és a működésben fellelt visszásságokra tegyenek javaslatot.

A pályázatok címe:
„Ha én lennék a főnök”
„Ha én lennék az igazgató”

Mindkét pályázat eredményesen zárult.

Jelen összefoglalóval arra vállalkoztam, hogy a „Ha én lennék a főnök” pályamunkákat bemutatom. Nagyon nagy öröm volt számunkra, hogy 10 pályamunka érkezett.

A pályázatírók saját maguk vetették fel a problémákat, és kész megoldásokat javasoltak. A javaslatokból a másokért érzett felelősség, a segítésre való készség sugárzik. A pályázatírók bebizonyították, hogy nem passzív segítségre szoruló emberek, hanem aktív részesei az otthon életének. A pályázati kiírás szerint kevés anyagi ráfordítással megvalósítható ötleteket vártak a pályázat kiírói. Az írások egyik része azonban ettől eltekintett és nagyot álmodott: tornatermet, nagy parkot sok-sok fával, zenetermet, színháztermet, foglalkoztatót, fürdőmedencét. Az álmokhoz sok-sok pénz kell, melyre még a pályázatok által előteremthető források (a pályázatíró javaslata szerint) sem elégségesek.

Az otthonban élő fiataljaink két szöges ellentétben álló hatásnak vannak kitéve. Egyrészről állandóan azt hallják (szakemberektől, családtagoktól, érdekérvényesítőktől), hogy Ők ugyanolyan emberek és ugyanolyan jogok illetik meg Őket, mint bármely állampolgárt. Ugyanakkor ezzel ellentmondó tapasztalatokkal szembesülnek nap, mint nap, amikor az intézmény kapuján közlekednek. Ugyanis a főbejáratnál a kerítésen elhelyezett, az intézmény által nyújtott közfeladatot ellátó tényre utaló tábla van kifüggesztve. Ezzel szemben a lakók egy csoportja azt szeretné, ha a tábla a kerítés faláról lekerülne, és helyette „Segítséggel élők otthona” felirat kerülhetne. Erre a jelen jogszabályi körülmények között nincs lehetőség.

Az intézményi szolgáltatásban kiemelt szerepet játszik a lakók étkeztetése. Az étkezések rendje (önkiszolgáló rendszer) a pályázatok jelentős részében bíráló megjegyzéseket kapott. Igényként merült fel, hogy éttermi formában történjen a kiszolgálás, asztalra kerüljön a levesestál, a kenyereskosár, só- és borstartó és mindazon eszközök, amelyek az éttermi körülmények között elvárhatók. A Gesztenyés úti épületbe történő beköltözéssel döntött az Otthon Tanács (mostani a jogszabályok szerinti szóhasználattal élve Ellátotti Önkormányzat) az étkezés önkiszolgálással történő megoldásáról, a lakók önkiszolgáló készségének és képességének fejlesztése érdekében. Mindkét formának van előnye és hátránya is. Ezeket számba véve az Ellátotti Önkormányzat a körülményekhez képest a javaslatok figyelembe vételével dönt az új étkezési rendszer bevezetéséről, vagy a régebbi megtartásáról. A pályázatok tanulsága ettől függetlenül az, hogy a konyhaüzem által előállított élelmiszerek minősége és mennyisége mellett, azok tálalása is nagyon fontos a lakók számára. Ebből az a következtetés vonható le, hogy bármi módon is történik az élelmiszerek kiszolgálása, még nagyobb körültekintést kíván az egészségügyi és ellátó-gondozó csoport vezetője, valamint a hozzá tartozó szakszemélyzet részéről.
Külön köszönjük azokat az észrevételeket, melyek kisebb anyagi ráfordítással megoldhatók. Ilyennek minősül a Somogyi B. úti lakóotthonban a vércukor- és vérnyomásmérő beszerzése, vagy a dohányzással kapcsolatos észrevételek.
„Dönteni kéne, hogy cigizik-e, vagy lerakja a cigit, és megpróbál nélküle élni….,
Rászokni mindenkinek könnyű, én ezt magamon tapasztaltam…, …Tudom milyen nehéz leszokni róla …
Javaslatom:
Aki viszont nem tudott leszokni a dohányzásról, vagy nem akar, azoknak olyan helyet biztosítani, ahol nem áznak és fáznak. Szélvédett helyen, és féltető legyen a fejük felett, ahol dohányozhatnak. Akik nem ügyelnek az egészségükre, legalább társaik egészségére vigyázzanak.”

A javaslatot figyelembe véve az intézmény vezetése úgy döntött, hogy az előtetőt megépíti az intézmény belső udvarán, a büfé kijáratához kapcsoltan.

A Bíráló Bizottság közösen meghozott döntése alapján megosztottan ítélte oda a díjakat.

1. helyezett:  A szebb a jobb és a családiasabb életünkért c. mű
       díjazottak: Dick Edina és Barabás Sándor
      
2. helyezett: Ha én főnök lehetnék c. mű, díjazott: Gulyás József
       Dipi az ellátott c. mű, díjazott: Juhász Zoltán

3. helyezett:  Béke c. mű, díjazott: Harczos Ildikó
       Szebb és egészségesebb élet c. mű, díjazott: Gulyás Károly

Gratulálok a nyerteseknek és megköszönöm a pályamunkák elkészítésében segítséget nyújtó kollégák közreműködését.

Tordas, 2008-11-06

        Mezeiné Sánta Klára
           intézményvezető