Fejér Megyei Gesztenyés Egyesített Szociális Intézmény

A 2009-es szezont az MSOSZ és a bélapátfalvi Módszertani Intézet közös szervezésében megrendezett asztalitenisz versennyel kezdtük.
A korai indulás ellenére alaposan felkészülve, nagy lelkesedéssel érkeztünk meg a csarnokba.
Az ünnepélyes megnyitó után a kvalifikációs versenyekkel telt el a délelőtt. A divíziós versenyek meghozták számunkra a győzelmet.

Eredményeink

Csapatunk 50 ponttal megszerezte a „KORMOS ISTVÁN” emlékverseny vándorkupáját.
Jövőre szeretnénk ugyanilyen jó eredménnyel magunkénak tudni ezt a szép serleget.

Tordas, 2009-02-23

Mocsonoki Károlyné
TEMPO TORDAS Se

"Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.
.........................................
Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!"

József Attila

E sorok is kifejezik érzéseinket, azt, hogy nem szeretnénk magányosan, szomorúan üldögélni szobánkban, keressük azokat az embereket, akikbe kapaszkodhatunk, keressük a boldogságot. A hosszú télen mindig nagyon vágyunk a közös, bulizós estékre, ahol egymással szeretetben, megértésben, együtt szórakozhatunk. Ennek jegyében született meg idei hagyományos farsangi műsorunk is, ahol lakóink igazán jól szerepeltek, még a lakóotthonokban élők is kitettek magukért.

Köszönet ezért a nővérkéknek, fejlesztőknek, szociális munkásunknak is, akik lelkiismeretesen, szorgalmasan készítették fel őket a csodásabbnál csodásabb táncokra, szavalatokra, egyéb produkciókra. Az amúgy is jó hangulatot Katona Misi tréfás konferálása tette még vidámabbá. Idei mottónkat – „Dallal, tánccal, egymásért” – hűen tükrözte a záró tánc, melynek koreográfiája L. L. Junior jól ismert dalára készült.

“Összetart a dal minket
A zene legyőz mindent
Még a háborút s könnyet
Ha szól a dal
Csak egy kicsit még és meglátod
Másképp is láthatod a világot
Hogyha úgy tiszteled a másikat
Mint önmagad!”

A báli zenét idén Provoda József szolgáltatta lakóink nagy-nagy örömére, akik egész este kitartóan ropták a táncot.

Ebben a hónapban két alkalommal is eljutottunk színházba.
Először a Néma Levente című darabot tekintettük meg kerekes-székes lakóinkkal a Magyar Színházban, majd  J.Strauss Denevér című operettjét élvezhettük a Ruttkai Éva Színházban.
A farsangi időszakot a húshagyókeddi népszokás szerint böjt előtti „lakomával” zártuk, ügyes kezű hölgylakóink segítségével gofrit sütöttünk, melyet nagy szeretettel tálaltak fel társaiknak.
Gárdonyi Géza csodálatos gondolatával kívánunk a húsvét előtti negyven napos böjti időszakra erőt az őszinte, önzetlen, tiszta szeretet érzéséhez és gyakorlásához.

„ A szeretetnek melege van a természet hidegében, világossága van az élet sötétségeiben, és a szeretetnek ajkai vannak, amik mosolyognak velünk az örömben, és lecsókolják a könnyeinket a fájdalomban.”

A „DALLAL -TÁNCCAL EGYMÁSÉRT”
év hivatalos megnyitója
a Magyar Kultúra Napján
2009. január 22-én

Alig vagyunk túl a 2009-es év első hetein. Még élénken él bennünk a szilveszteri éjfél, az újév köszöntése. Az első pillanatokban minden és mindenki elcsendesedett. Magyarországon és szerte a világban, ahol magyarok élnek, elénekelték nemzeti imánkat, a magyarok himnuszát.
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon zárta le Csekén a Himnusz kéziratát.

Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.
Érmes sportolóink is elmondhatják; amikor nyakukba akasztották érmeiket s megszólalt a magyar himnusz, népünk legmeghatóbb dala, akkor szemükbe könny szökött a meghatottságtól és az örömtől.
Megemlékezésünk első elemeként lakóink mazsorett csoportja mutatta be valódi magyar indulóra koreografált műsorszámát.
Ünnepeink elképzelhetetlenek a Himnusz nélkül; ezen a délutánon Mihaleczky Ferenc és Radics Gyula mondott részletet nemzeti imánkból.
Ezt követően intézményünk vezetője néhány szép gondolattal megnyitotta az új kulturális évet, melynek mottója „DALLAL -TÁNCCAL EGYMÁSÉRT” .
Kicsiny énekkarunk citerakíséret mellett énekelte el a Madárka, madárka kezdetű népdalt, majd Szabó Margaréta elmondta: Petőfi Sándor:  Szülőföldemen című versét.
Nemzeti értékeinket zenés vetítés keretében idéztük fel.
Végezetül a Himnusz közös éneklésével zártuk megemlékezésünket.

Bevezető

A társadalmi integrációt és a munkaerő-piaci integrációt nem lehet egymástól elválasztani. A munka nem csak a megélhetés eszköze, hanem az elismerés, a megbecsülés, a társadalom életében való részvétel egyik fontos eleme is.
A fentiek tekintetében jelentős hátrányokkal kell megküzdeniük az értelmi fogyatékos embereknek, hiszen az önálló életvitel, a személyiség kiegyensúlyozottsága, felkészültség ismeretekben és készségekben, kiegyensúlyozott családi és társadalmi környezet, munkaerő regenerálódási  képesség velejárói a tartós munkaképességnek, „versenyképességnek”. Az értelmi fogyatékossággal élők esetében gyakran a foglalkoztathatóság és az önálló életvitelre való képesség alapvető feltételei, valamint a munkaerőpiacon és a társadalmi életben szükséges kulcsképességeik hiányoznak, kapcsolati hálójuk esetleges, hiányos, motivációjuk gyenge, halmozott hátrányokkal küzdenek. Ezért  egyénre szabott, többirányú, összehangolt segítség nélkül nem képesek ebből a helyzetből kilépni.

Az intézményi ellátásban részesülők esetében a 2001-től  egyéni fejlesztési tervek készülnek, melyek az ellátottak személyiségfejlesztését tűzték célul. Módosult az egyéni fejlesztési tervekkel szembeni elvárás, amikor a 2006-tól kiépülő szociális foglalkoztatás alapját képező  foglalkoztatási terv  a foglalkoztathatóság elérését, a munkaképesség fejlesztését állította fókuszba. A megújuló szakmai  szemlélet megkívánta a fejlesztési célok, feladatok konkrétabb meghatározását. A fejlesztés komplex, sok irányból indított jellege megerősödött, tervezésének előkészítésében helyt kapott az interjú módszere, mely az életút feltárását segítette.  Az ellátottak foglalkoztatási  szükségleteinek  felmérése egy újabb interjú keretében valósítható meg, melyre a foglalkoztatási tervnek kell megadnia a válaszokat, az egyénre irányuló képesség- és készségfejlesztés irányait, konkrét feladatait.  Hosszú távú célja az egyén munkaerő piaci integrációja, az idevezető út mérföldköveinek meghatározása, a fogyatékkal élő ember végigsegítése az egyre magasabb követelményeknek való megfelelni tudásban.
Alacsony foglalkoztatási eséllyel rendelkezők képessé tevő és önálló életvitelt segítő programjai támogatását célzó pályázati felhívás kapcsán – a Kézenfogva és a Bárka Alapítvány munkatársaival együttműködve- szükségletfelmérést végeztem 30 fő intézményi ellátott esetében. A kiválasztás szempontja a minél kevesebb munkatapasztalat valamint a válaszadási  képesség feltételezése volt. A felmérés módszere a személyes interjú, mely alkalmával a következő kérdésekre irányult a kétszemélyes helyzetben, feszültségmentes légkörben bonyolódó beszélgetés:
- anyagi helyzet, szociális rászorultság
- munkatapasztalat, foglalkoztatási előélet
- jövőkép
- készségfejlesztési igények, vállalások
- kiegészítő szolgáltatások iránti elvárások
- motivációs tényezők és elvárások

Értékelés

A szükségletfelmérésben résztvevők jellemzői
Az interjú elkészítésére valamennyi felkért személy szívesen vállalkozott, együttműködő volt. A nagyobb elvonatkoztatási készséget, gondolati műveletet kívánó kérdések esetében előfordult „nem tudom” válasz (3 ellátott esetében, két kérdéskörben).
Az interjút adók közül értelmileg enyhén akadályozott személy 6 fő, középsúlyosan akadályozott 23 fő, súlyosan akadályozott 1 fő volt. Az intézményi populációra a középsúlyos fokú értelmi sérülés túlsúlya jellemző.

A társuló fogyatékosságok tekintetében legmagasabb számban a mozgássérülés (7 fő) fordult elő, hallássérülés 1 fő esetében volt tapasztalható. 1 fő autizmussal, 2 fő paranoid személyiségzavarral él. 18 férfi és 12 nő vett részt a felmérésben.

Kisegítő iskolát 6 fő, foglalkoztató iskolát 22 fő végzett. 1 fő általános iskolában, majd szakiskolában tanult (parkettázó).
Átlagéletkoruk 34 év

Szociális rászorultság
A szükségletfelmérésben résztvevők közül egy fő férfi egyáltalán nem részesül támogatásban. Ennek oka, hogy diákotthonban, állami gondozottként nőtt fel, az állapota szerint járó támogatást (emelt összegű családi pótlék) elmulasztották megigényelni számára. Jövedelme csak a szociális foglalkoztatásból származó munka-rehabilitációs díj.
5 fő sem emelt összegű családi pótlékban, sem fogyatékossági támogatásban nem részesül. Oka a családi háttér tájékozatlansága az igényelhető támogatások tekintetében. 2 fő esetében a fogyatékossági támogatást nem ítélte meg a szakértői bizottság. Mindketten  enyhe fokban értelmileg sérült, korábban rehabilitációs intézményben élő személyek.
Az interjú során egyértelműen kitűnt, hogy az érintettek nincsenek tisztában a nekik járó támogatásokkal, s azzal sem, hogy jelenleg mely kapott támogatások határozzák meg anyagi  lehetőségeiket.

A rokkantsági nyugdíjban részesülők munkatapasztalata jelentősen magasabb a többi kategóriába tartozókénál, az előírt mértékű munkaviszonnyal rendelkeznek, mely a feltétele az ellátási forma igénybevételének. A legmagasabb jövedelmi viszonyok e-körben tapasztalhatóak.

Munkatapasztalat, foglalkoztatási előélet
A 30 fő interjúadóból 5 fő semmilyen munkatapasztalattal nem rendelkezik. Közülük négyen családból érkeztek (3 fő 50 év feletti!), akiknek szülői féltés vagy egyéb ok miatt nem nyílt lehetőségük bekapcsolódni  foglalkoztatási tevékenységbe.
2 fő állapota ( autizmus, súlyos társuló mozgásfogyatékosság) nem tette lehetővé a munkahelyi beilleszkedést.
14 fő 1-2 éves munkatapasztalattal rendelkezik a szociális foglalkoztatás munka-rehabilitációs területén, foglalkoztatásuk jelenleg is itt folyik
7 fő több éves (5 évnél hosszabb) munkatapasztalatot szerzett, mely a bentlakásos intézményekben korábban működő célvállalati tevékenységhez kapcsolódik, egyszerű betanított munkákat jelent
3 fő fiatal korában adódó nyílt munkaerő-piaci háttérben végzett 1-4 éves időtartamú munkatapasztalattal  rendelkezik, lehetőségét azonban több évvel ezelőtt elvesztette, nem alkalmazták tovább

A végzett munkatevékenységek egyszerű betanított munkák (drótmentés, papírdosszié hajtogatás-fűzés, válogató, csomagoló munkák, szivacsaprítás, szőnyegszövés, kefekötés, tollösszeszerelés), melyet ülve végeztek, szakképzést egyik tevékenység sem igényelt. A nyílt munkaerő piacon végzett tevékenységek: fatelepen anyagmozgató, konyhai kisegítőmunka, izzók átvizsgálása szalag mellett. Szakképzésben nem részesült egyik dolgozó sem.

Munkatapasztalat, jövőkép
A kívánt munkakör, munkatevékenység megnevezésére kaptak lehetőséget a kérdezettek. A válaszokból kitűnik az egyhelyben végzett ülőmunkák kiváltása a fizikai munkára való igénnyel (rakodás, kertész mellett segédmunka).  A középsúlyos fokban értelmileg sérültek között az előző mellett a leginkább kívánt munkatevékenységek az összeszerelő és papíripari betanított munkák. Kis százalékban megjelennek az irreális elképzelések is (énekhang hiányában énekesnő, hangszerismeret hiányában zenész, paranoid személyiségzavar mellett bébiszitter). A számítógépes munkára vágyók esetében egy főnél súlyos mozgássérülés mellett egyre javuló kognitív tevékenység, egy főnél enyhe értelmi sérülés jellemző. A kézműves tevékenységek igénye is fellelhető, mely vélhetően az eddig megismert, szívesen végzett szakköri és szabadidős tevékenységekre épül. Egy fő esetében nem volt értékelhető a válasz, egy fő pedig nem dolgozni, hanem tanulni szeretne.
A kívánt, a jövőképben szereplő munkatevékenységek között szakképzést igénylő tevékenységek is fellelhetők. Ezen kívánságok a jól szocializált, szabadidőtöltésre, hasznos tevékenységekre motivált  ellátottak köréből érkeztek. Az intézményi zárt környezet hatásai érzékelhetőek a már ismert, végzett betanított munkák igényéből. Az enyhébb értelmi sérüléssel élők esetében reális jövőkép fogalmazódik meg, mely egyben útmutató, figyelemfelhívó az intézményben élők foglalkoztatási lehetőségeinek kiszélesítésére, képzési lehetőség megteremtésére, külső munkahelyek felkutatására.

Készségfejlesztési igények, vállalások
A válaszok – melyek a kívánt munkakör betöltéséhez szükséges tanulási irányokat nevezik meg- legnagyobb számban a szociális és önálló életvezetési készségek erősítését tűzik feladatul (21 fő). A további válaszok megoszlanak a különböző fejlesztési területek között: Az egyéni közlekedés, tájékozódás tanulása 12, a munkavállalói készségek erősítése 11, a kulcskompetenciák fejlesztése (írás, olvasás, számolás,stb) 11, a szakmai ismeretek  fejlesztése 11 válaszadó esetében hangsúlyos és elfogadott tanulási terület. 4 válaszadó nem értette a kérdést, értékelhető választ nem tudott adni.

Kiegészítő szolgáltatások iránti elvárások
A munkába álláshoz nyújtandó segítség a legnagyobb százalékban az utazásra, a munkába szállításra, kísérésre vonatkozik ( 14 fő). Eszközbeli szolgáltatást - jó minőségű, mobil, többfunkciós kerekes székeket - a mozgásukban akadályozottak igényelnének (7 fő) . Egyéb segédeszközhöz 7fő, speciális képzéshez 2 fő szeretne hozzájutni.

Motivációs tényezők, elvárások
A „Mitől lesz boldog?” szubjektív kérdésre egyéni válaszok születtek, néhány azonban kiemelten mutatja azokat az értékeket, melyek a válaszadók jövőképében meghatározó fontosságúak, egyértelműen a sikeres foglalkoztatás szükségletéhez kapcsolódnak:
- ha dolgozhatok (4 fő)
- ha sikerül megtanulnom, ami addig nem ment (1 fő)
- emberi és baráti kapcsolataim legyenek (3 fő)
- sokat és becsületesen dolgozom, hogy anyagi biztonságom legyen (1 fő)
- a munka-sokféle munkát szeretek (1 fő)
- ha megmutatom a szüleimnek, hogy én is tudok dolgozni ( 1 fő)
Arra a kérdésre, hogy miért nehéz munkához jutni, az interjút adók között a leggyakrabban megfogalmazott indok:
- minden jó munkához képzettség szükséges
- kevés a munkalehetőség, az egészségeseknek sem jut elég
- mindenki a kényelmes munkát keresi
- sokan lusták, és nem keresnek munkát, pedig dolgozhatnának
Valamennyi válaszadó szükségesnek ítéli a gyakorlati képzést a munkába állás előtt. Úgy vélik, gyakorlással sok munkafolyamat megtanulható.
A jó munkahely jellemzésekor a válaszadók kiemelten fontosnak tekintik a jó hangulatot, a megbecsülést. Hasonlóan fontosnak tartják, hogy a megterhelés ne legyen sem túlzott, sem alulméretezett.

Az interjú záró kérdése a jó munkahelyi vezető személyes tulajdonságaira vonatkozott. Ezek közül a leghangsúlyosabban elvártak a következők voltak:
- segítőkész, megértő, becsületes, őszinte, szigorú, nem szigorú, figyelmes
- jó kedvű, viccelődős, jószívű
- a legjobban érti a szakmáját
- ellenőrzi a munkát, megmondja, jó-e vagy nem
- nem kiabál
Ez utóbbi elvárás több válaszadó elvárása, vélhetően rossz  tapasztalat képezi lapját.

Összegzés

1. Az egyéni fejlesztési, foglalkoztatási és szolgáltatási terv valódi tartalommal való megtöltéséhez jelentős segítséget nyújthat az interjú módszerét alkalmazó szükségletfelmérés.
2. A szociális intézmények foglalkoztatási programjai nem állhatnak meg a szociális foglalkoztatásnál, tovább kell segíteni az ellátottakat a munkaerő-piaci integráció útján
3. A diákotthonokban élő sérült fiatalok esetében fel kell hívni a helyi szakemberek figyelmét a támogatási lehetőségek időben történő kihasználására.
4. Az elhelyezésre várók családját előgondozás alkalmával tájékoztatni szükséges az igényelhető támogatási formákról, az igénylés módjáról.
5. Az ellátottakkal meg  kell ismertetni a támogatási formákkal, egyéni lehetőségeik mérlegelésével segíteni biztos anyagi hátterük elérését
6. Az intézményben élők munkatapasztalatai a korábbi célvállalati lehetőségekre korlátozódnak. Meg kell ismertetni korszerű, a mai lehetőségekhez igazodott foglalkoztatási formákat.
7. A szociális foglalkoztatás formáit folyamatosan bővíteni szükséges.
8. Egyéni fejlesztő programok  keretében tanítani szükséges a szociális és önálló életvezetési technikákat, kulcskompetenciákat, szakképzési lehetőséget kell teremteni a magasabb értékű foglalkoztatási igények kielégítése érdekében.
9. Az ellátottak jövőképének, boldogság érzetének  meghatározó eleme az egyéni szükségletekre épülő foglalkoztatás elérése.
10. Munkába állás előtt minden ellátott számára gyakorlati képzési lehetőséget kell biztosítani.
11. Gondoskodni kell a korszerű segédeszközök, speciális munkaeszközök biztosításáról.  A munkába járást, utazást, egyéni szükséglet alapján munkába kísérést segíteni kell.
12. Jó hangulatú, a sérült ember munkáját, teljesítményét megbecsülő munkahelyi légkört kell teremteni. A terhelés mértékét egyénileg figyelemmel kell kísérni.
13. A foglalkoztatás személyi feltételeinek kialakításánál meg kell találni a jól képzett, emberileg kiegyensúlyozott, pozitív személyiségeket, akik fokozzák a foglalkoztatás motivációs bázisát.
A fenti tapasztalatok segítik a tordasi Fővárosi Önkormányzat Értelmi Fogyatékosok Otthona a 2009. évi foglalkoztatási irányelvei kidolgozását, alapját képezik a hosszú távú foglalkoztatási célkitűzéseknek. A foglalkoztatási szükségletfelmérés beépül az elemző munkába, mely az ellátottak egyéni fejlesztési, foglalkoztatási és szolgáltatási tervét alapozza meg.

Tordas, 2008.10.14.

Eisenbacher Imréné
gyógypedagógus, az intézményvezető szakmai helyettese

Az őszi ünnepségsorozat elmúltával pillanatok alatt beköszöntött az év  legizgalmasabb, legtitokzatosabb hónapja a december. Engedjék meg ezt a fajta elfogultságot,  hiszen a nyugodt pihenés előtt még egy utolsó hajrát követel magának. Eközben a lelkünk már nagyon vágyott a csendre, nyüzsgés nélküli napokra. Úgy gondolom, hogy ez a csodákkal teli időszak mindig magába foglalja az egész esztendő aktivitását, lüktetését, örömét, bánatát. Azt, amit az előző hetekben, hónapokban tettünk - éreztünk 31 napba sűrűsödött. Pár hét alatt, mikor már az adventi heteket számoltuk elérkezett a karácsony ünnepének titokzatossága , mely mindig képes megteremteni a nyugalom, szeretet és a meghittség hangulatát. Küldetése az értékek felmérése, történések lezárása, újak elkezdése, a lelkünkhöz vezető út meglelése.

Egy héttel később ugyanez a megfoghatatlan csendes derű burkolta be a házat. Kellemes és titokzatos délutánra készültünk, ismeretlenül találgattuk, hogy mi fog történni aznap este.  Hó nélküli, hideg nap volt, de ez nem tántorította el a gyülekező csapatot attól, hogy részese legyen egy ilyen varázslatnak. A zene ritmusa mozgásra kényszerítette kezeket-lábakat és dalra fakasztotta a hangokat. Percek teltek el, mikor előkerült egy kincsesláda a varázstérképpel és találóskérdések segítségével lelőhelyeket fedezhettünk fel (úgy mint egy régi kalandregényben). A szemek csillogása, a feszült kiváncsiság már nem engedte, hogy egy helyben álldogáljunk indulnunk kellett a faluba a szerencsevadászatra. Sok kis házba kopogtattunk és mindenhol szükség volt a találékonyságra, a sziporkázó válaszokat adó gondolatokra, mert csak így juthattunk tovább egy-egy titoklelőhelyre. Izgalmas feladatnak bizonyult az élő, újévi kismalac  etetése, öltöztetése, altatása, és nagyon lelkesítette az ekkor már több mint 100 fős miliőt, kíváncsivá tette a következő állomásokon lévő csodák felderítésére. Folytatódott a kalandtúra: télűző babákat üldöztünk, csillagokat gyűjtöttünk, Szentivánéji álomba merültünk. Az alkotás örömét a dalszöveg írásban találtuk meg és az énekléshez a helyi iskola oltalma adott melegséget.
A kincsvadászat végén forró gulyásleves, friss pogácsa és hatalmas tábortűz várta az elfáradt, éhes embereket. Amikor vidám, jókedvű dalokat hallottunk felcsendülni, a tombola nyereményeit válthattuk ki, hiszen ez volt a fizetőeszköze a plüssből készült szerencse malackáknak.
Az éneklés öröme halk beszélgetéssé szelidűlt. Tudtuk, hogy elmúlt egy nehéz, jubileumi év. Rengeteg munkát, számos programot, kiállítást, tettet hagytunk magunk mögött. Emlékeztünk, beszélgettünk, reménykedtünk. Egyszercsak csodás fények köszöntöttek le ránk az égből. A formák, színek tánca ez, mindig elámítják az embert. Búcsúzóként a tüzijáték hatalma boldog új esztendőt kívánva elinditott az ismeretlen és megállíthatatlan utunkra.

Katonáné Dávid Judit