^Vissza a lap tetejére
logo

Fejér Megyei Gesztenyés Egyesített Szociális Intézmény

Egyéni fejlődés tervezése

Bevezető

A társadalmi integrációt és a munkaerő-piaci integrációt nem lehet egymástól elválasztani. A munka nem csak a megélhetés eszköze, hanem az elismerés, a megbecsülés, a társadalom életében való részvétel egyik fontos eleme is.
A fentiek tekintetében jelentős hátrányokkal kell megküzdeniük az értelmi fogyatékos embereknek, hiszen az önálló életvitel, a személyiség kiegyensúlyozottsága, felkészültség ismeretekben és készségekben, kiegyensúlyozott családi és társadalmi környezet, munkaerő regenerálódási  képesség velejárói a tartós munkaképességnek, „versenyképességnek”. Az értelmi fogyatékossággal élők esetében gyakran a foglalkoztathatóság és az önálló életvitelre való képesség alapvető feltételei, valamint a munkaerőpiacon és a társadalmi életben szükséges kulcsképességeik hiányoznak, kapcsolati hálójuk esetleges, hiányos, motivációjuk gyenge, halmozott hátrányokkal küzdenek. Ezért  egyénre szabott, többirányú, összehangolt segítség nélkül nem képesek ebből a helyzetből kilépni.

Az intézményi ellátásban részesülők esetében a 2001-től  egyéni fejlesztési tervek készülnek, melyek az ellátottak személyiségfejlesztését tűzték célul. Módosult az egyéni fejlesztési tervekkel szembeni elvárás, amikor a 2006-tól kiépülő szociális foglalkoztatás alapját képező  foglalkoztatási terv  a foglalkoztathatóság elérését, a munkaképesség fejlesztését állította fókuszba. A megújuló szakmai  szemlélet megkívánta a fejlesztési célok, feladatok konkrétabb meghatározását. A fejlesztés komplex, sok irányból indított jellege megerősödött, tervezésének előkészítésében helyt kapott az interjú módszere, mely az életút feltárását segítette.  Az ellátottak foglalkoztatási  szükségleteinek  felmérése egy újabb interjú keretében valósítható meg, melyre a foglalkoztatási tervnek kell megadnia a válaszokat, az egyénre irányuló képesség- és készségfejlesztés irányait, konkrét feladatait.  Hosszú távú célja az egyén munkaerő piaci integrációja, az idevezető út mérföldköveinek meghatározása, a fogyatékkal élő ember végigsegítése az egyre magasabb követelményeknek való megfelelni tudásban.
Alacsony foglalkoztatási eséllyel rendelkezők képessé tevő és önálló életvitelt segítő programjai támogatását célzó pályázati felhívás kapcsán – a Kézenfogva és a Bárka Alapítvány munkatársaival együttműködve- szükségletfelmérést végeztem 30 fő intézményi ellátott esetében. A kiválasztás szempontja a minél kevesebb munkatapasztalat valamint a válaszadási  képesség feltételezése volt. A felmérés módszere a személyes interjú, mely alkalmával a következő kérdésekre irányult a kétszemélyes helyzetben, feszültségmentes légkörben bonyolódó beszélgetés:
- anyagi helyzet, szociális rászorultság
- munkatapasztalat, foglalkoztatási előélet
- jövőkép
- készségfejlesztési igények, vállalások
- kiegészítő szolgáltatások iránti elvárások
- motivációs tényezők és elvárások


Értékelés

A szükségletfelmérésben résztvevők jellemzői
Az interjú elkészítésére valamennyi felkért személy szívesen vállalkozott, együttműködő volt. A nagyobb elvonatkoztatási készséget, gondolati műveletet kívánó kérdések esetében előfordult „nem tudom” válasz (3 ellátott esetében, két kérdéskörben).
Az interjút adók közül értelmileg enyhén akadályozott személy 6 fő, középsúlyosan akadályozott 23 fő, súlyosan akadályozott 1 fő volt. Az intézményi populációra a középsúlyos fokú értelmi sérülés túlsúlya jellemző.

A szükségletfelmérésben résztvevők megoszlása az értelmi akadályozottság foka szerint

A társuló fogyatékosságok tekintetében legmagasabb számban a mozgássérülés (7 fő) fordult elő, hallássérülés 1 fő esetében volt tapasztalható. 1 fő autizmussal, 2 fő paranoid személyiségzavarral él. 18 férfi és 12 nő vett részt a felmérésben.

 

Kisegítő iskolát 6 fő, foglalkoztató iskolát 22 fő végzett. 1 fő általános iskolában, majd szakiskolában tanult (parkettázó).
Átlagéletkoruk 34 év

Betöltött életkor Férfi Összesen

20-30

7

4

11

30-40

8

4

12

40-50

2

3

5

50-60

1

1

2

 

Szociális rászorultság
A szükségletfelmérésben résztvevők közül egy fő férfi egyáltalán nem részesül támogatásban. Ennek oka, hogy diákotthonban, állami gondozottként nőtt fel, az állapota szerint járó támogatást (emelt összegű családi pótlék) elmulasztották megigényelni számára. Jövedelme csak a szociális foglalkoztatásból származó munka-rehabilitációs díj.
5 fő sem emelt összegű családi pótlékban, sem fogyatékossági támogatásban nem részesül. Oka a családi háttér tájékozatlansága az igényelhető támogatások tekintetében. 2 fő esetében a fogyatékossági támogatást nem ítélte meg a szakértői bizottság. Mindketten  enyhe fokban értelmileg sérült, korábban rehabilitációs intézményben élő személyek.
Az interjú során egyértelműen kitűnt, hogy az érintettek nincsenek tisztában a nekik járó támogatásokkal, s azzal sem, hogy jelenleg mely kapott támogatások határozzák meg anyagi  lehetőségeiket.

Alanyi jogon igényelhető  támogatások
Nyugdíjszerű ellátások

A rokkantsági nyugdíjban részesülők munkatapasztalata jelentősen magasabb a többi kategóriába tartozókénál, az előírt mértékű munkaviszonnyal rendelkeznek, mely a feltétele az ellátási forma igénybevételének. A legmagasabb jövedelmi viszonyok e-körben tapasztalhatóak.

Munkatapasztalat, foglalkoztatási előélet
A 30 fő interjúadóból 5 fő semmilyen munkatapasztalattal nem rendelkezik. Közülük négyen családból érkeztek (3 fő 50 év feletti!), akiknek szülői féltés vagy egyéb ok miatt nem nyílt lehetőségük bekapcsolódni  foglalkoztatási tevékenységbe.
2 fő állapota ( autizmus, súlyos társuló mozgásfogyatékosság) nem tette lehetővé a munkahelyi beilleszkedést.
14 fő 1-2 éves munkatapasztalattal rendelkezik a szociális foglalkoztatás munka-rehabilitációs területén, foglalkoztatásuk jelenleg is itt folyik
7 fő több éves (5 évnél hosszabb) munkatapasztalatot szerzett, mely a bentlakásos intézményekben korábban működő célvállalati tevékenységhez kapcsolódik, egyszerű betanított munkákat jelent
3 fő fiatal korában adódó nyílt munkaerő-piaci háttérben végzett 1-4 éves időtartamú munkatapasztalattal  rendelkezik, lehetőségét azonban több évvel ezelőtt elvesztette, nem alkalmazták tovább

A végzett munkatevékenységek egyszerű betanított munkák (drótmentés, papírdosszié hajtogatás-fűzés, válogató, csomagoló munkák, szivacsaprítás, szőnyegszövés, kefekötés, tollösszeszerelés), melyet ülve végeztek, szakképzést egyik tevékenység sem igényelt. A nyílt munkaerő piacon végzett tevékenységek: fatelepen anyagmozgató, konyhai kisegítőmunka, izzók átvizsgálása szalag mellett. Szakképzésben nem részesült egyik dolgozó sem.

 

 

Munkatapasztalat, jövőkép
A kívánt munkakör, munkatevékenység megnevezésére kaptak lehetőséget a kérdezettek. A válaszokból kitűnik az egyhelyben végzett ülőmunkák kiváltása a fizikai munkára való igénnyel (rakodás, kertész mellett segédmunka).  A középsúlyos fokban értelmileg sérültek között az előző mellett a leginkább kívánt munkatevékenységek az összeszerelő és papíripari betanított munkák. Kis százalékban megjelennek az irreális elképzelések is (énekhang hiányában énekesnő, hangszerismeret hiányában zenész, paranoid személyiségzavar mellett bébiszitter). A számítógépes munkára vágyók esetében egy főnél súlyos mozgássérülés mellett egyre javuló kognitív tevékenység, egy főnél enyhe értelmi sérülés jellemző. A kézműves tevékenységek igénye is fellelhető, mely vélhetően az eddig megismert, szívesen végzett szakköri és szabadidős tevékenységekre épül. Egy fő esetében nem volt értékelhető a válasz, egy fő pedig nem dolgozni, hanem tanulni szeretne.
A kívánt, a jövőképben szereplő munkatevékenységek között szakképzést igénylő tevékenységek is fellelhetők. Ezen kívánságok a jól szocializált, szabadidőtöltésre, hasznos tevékenységekre motivált  ellátottak köréből érkeztek. Az intézményi zárt környezet hatásai érzékelhetőek a már ismert, végzett betanított munkák igényéből. Az enyhébb értelmi sérüléssel élők esetében reális jövőkép fogalmazódik meg, mely egyben útmutató, figyelemfelhívó az intézményben élők foglalkoztatási lehetőségeinek kiszélesítésére, képzési lehetőség megteremtésére, külső munkahelyek felkutatására.

Kívánt munkatevékenységek


Készségfejlesztési igények, vállalások
A válaszok – melyek a kívánt munkakör betöltéséhez szükséges tanulási irányokat nevezik meg- legnagyobb számban a szociális és önálló életvezetési készségek erősítését tűzik feladatul (21 fő). A további válaszok megoszlanak a különböző fejlesztési területek között: Az egyéni közlekedés, tájékozódás tanulása 12, a munkavállalói készségek erősítése 11, a kulcskompetenciák fejlesztése (írás, olvasás, számolás,stb) 11, a szakmai ismeretek  fejlesztése 11 válaszadó esetében hangsúlyos és elfogadott tanulási terület. 4 válaszadó nem értette a kérdést, értékelhető választ nem tudott adni.

Kiegészítő szolgáltatások iránti elvárások
A munkába álláshoz nyújtandó segítség a legnagyobb százalékban az utazásra, a munkába szállításra, kísérésre vonatkozik ( 14 fő). Eszközbeli szolgáltatást - jó minőségű, mobil, többfunkciós kerekes székeket - a mozgásukban akadályozottak igényelnének (7 fő) . Egyéb segédeszközhöz 7fő, speciális képzéshez 2 fő szeretne hozzájutni.

Motivációs tényezők, elvárások
A „Mitől lesz boldog?” szubjektív kérdésre egyéni válaszok születtek, néhány azonban kiemelten mutatja azokat az értékeket, melyek a válaszadók jövőképében meghatározó fontosságúak, egyértelműen a sikeres foglalkoztatás szükségletéhez kapcsolódnak:
- ha dolgozhatok (4 fő)
- ha sikerül megtanulnom, ami addig nem ment (1 fő)
- emberi és baráti kapcsolataim legyenek (3 fő)
- sokat és becsületesen dolgozom, hogy anyagi biztonságom legyen (1 fő)
- a munka-sokféle munkát szeretek (1 fő)
- ha megmutatom a szüleimnek, hogy én is tudok dolgozni ( 1 fő)
Arra a kérdésre, hogy miért nehéz munkához jutni, az interjút adók között a leggyakrabban megfogalmazott indok:
- minden jó munkához képzettség szükséges
- kevés a munkalehetőség, az egészségeseknek sem jut elég
- mindenki a kényelmes munkát keresi
- sokan lusták, és nem keresnek munkát, pedig dolgozhatnának
Valamennyi válaszadó szükségesnek ítéli a gyakorlati képzést a munkába állás előtt. Úgy vélik, gyakorlással sok munkafolyamat megtanulható.
A jó munkahely jellemzésekor a válaszadók kiemelten fontosnak tekintik a jó hangulatot, a megbecsülést. Hasonlóan fontosnak tartják, hogy a megterhelés ne legyen sem túlzott, sem alulméretezett.

 

 

Az interjú záró kérdése a jó munkahelyi vezető személyes tulajdonságaira vonatkozott. Ezek közül a leghangsúlyosabban elvártak a következők voltak:
- segítőkész, megértő, becsületes, őszinte, szigorú, nem szigorú, figyelmes
- jó kedvű, viccelődős, jószívű
- a legjobban érti a szakmáját
- ellenőrzi a munkát, megmondja, jó-e vagy nem
- nem kiabál
Ez utóbbi elvárás több válaszadó elvárása, vélhetően rossz  tapasztalat képezi lapját.

Összegzés

1. Az egyéni fejlesztési, foglalkoztatási és szolgáltatási terv valódi tartalommal való megtöltéséhez jelentős segítséget nyújthat az interjú módszerét alkalmazó szükségletfelmérés.
2. A szociális intézmények foglalkoztatási programjai nem állhatnak meg a szociális foglalkoztatásnál, tovább kell segíteni az ellátottakat a munkaerő-piaci integráció útján
3. A diákotthonokban élő sérült fiatalok esetében fel kell hívni a helyi szakemberek figyelmét a támogatási lehetőségek időben történő kihasználására.
4. Az elhelyezésre várók családját előgondozás alkalmával tájékoztatni szükséges az igényelhető támogatási formákról, az igénylés módjáról.
5. Az ellátottakkal meg  kell ismertetni a támogatási formákkal, egyéni lehetőségeik mérlegelésével segíteni biztos anyagi hátterük elérését
6. Az intézményben élők munkatapasztalatai a korábbi célvállalati lehetőségekre korlátozódnak. Meg kell ismertetni korszerű, a mai lehetőségekhez igazodott foglalkoztatási formákat.
7. A szociális foglalkoztatás formáit folyamatosan bővíteni szükséges.
8. Egyéni fejlesztő programok  keretében tanítani szükséges a szociális és önálló életvezetési technikákat, kulcskompetenciákat, szakképzési lehetőséget kell teremteni a magasabb értékű foglalkoztatási igények kielégítése érdekében.
9. Az ellátottak jövőképének, boldogság érzetének  meghatározó eleme az egyéni szükségletekre épülő foglalkoztatás elérése.
10. Munkába állás előtt minden ellátott számára gyakorlati képzési lehetőséget kell biztosítani.
11. Gondoskodni kell a korszerű segédeszközök, speciális munkaeszközök biztosításáról.  A munkába járást, utazást, egyéni szükséglet alapján munkába kísérést segíteni kell.
12. Jó hangulatú, a sérült ember munkáját, teljesítményét megbecsülő munkahelyi légkört kell teremteni. A terhelés mértékét egyénileg figyelemmel kell kísérni.
13. A foglalkoztatás személyi feltételeinek kialakításánál meg kell találni a jól képzett, emberileg kiegyensúlyozott, pozitív személyiségeket, akik fokozzák a foglalkoztatás motivációs bázisát.
A fenti tapasztalatok segítik a tordasi Fővárosi Önkormányzat Értelmi Fogyatékosok Otthona a 2009. évi foglalkoztatási irányelvei kidolgozását, alapját képezik a hosszú távú foglalkoztatási célkitűzéseknek. A foglalkoztatási szükségletfelmérés beépül az elemző munkába, mely az ellátottak egyéni fejlesztési, foglalkoztatási és szolgáltatási tervét alapozza meg.


Tordas, 2008.10.14.


Eisenbacher Imréné
gyógypedagógus, az intézményvezető szakmai helyettese

Szerencsevadászat

Az őszi ünnepségsorozat elmúltával pillanatok alatt beköszöntött az év  legizgalmasabb, legtitokzatosabb hónapja a december. Engedjék meg ezt a fajta elfogultságot,  hiszen a nyugodt pihenés előtt még egy utolsó hajrát követel magának. Eközben a lelkünk már nagyon vágyott a csendre, nyüzsgés nélküli napokra. Úgy gondolom, hogy ez a csodákkal teli időszak mindig magába foglalja az egész esztendő aktivitását, lüktetését, örömét, bánatát. Azt, amit az előző hetekben, hónapokban tettünk - éreztünk 31 napba sűrűsödött. Pár hét alatt, mikor már az adventi heteket számoltuk elérkezett a karácsony ünnepének titokzatossága , mely mindig képes megteremteni a nyugalom, szeretet és a meghittség hangulatát. Küldetése az értékek felmérése, történések lezárása, újak elkezdése, a lelkünkhöz vezető út meglelése.

Egy héttel később ugyanez a megfoghatatlan csendes derű burkolta be a házat. Kellemes és titokzatos délutánra készültünk, ismeretlenül találgattuk, hogy mi fog történni aznap este.  Hó nélküli, hideg nap volt, de ez nem tántorította el a gyülekező csapatot attól, hogy részese legyen egy ilyen varázslatnak. A zene ritmusa mozgásra kényszerítette kezeket-lábakat és dalra fakasztotta a hangokat. Percek teltek el, mikor előkerült egy kincsesláda a varázstérképpel és találóskérdések segítségével lelőhelyeket fedezhettünk fel (úgy mint egy régi kalandregényben). A szemek csillogása, a feszült kiváncsiság már nem engedte, hogy egy helyben álldogáljunk indulnunk kellett a faluba a szerencsevadászatra. Sok kis házba kopogtattunk és mindenhol szükség volt a találékonyságra, a sziporkázó válaszokat adó gondolatokra, mert csak így juthattunk tovább egy-egy titoklelőhelyre. Izgalmas feladatnak bizonyult az élő, újévi kismalac  etetése, öltöztetése, altatása, és nagyon lelkesítette az ekkor már több mint 100 fős miliőt, kíváncsivá tette a következő állomásokon lévő csodák felderítésére. Folytatódott a kalandtúra: télűző babákat üldöztünk, csillagokat gyűjtöttünk, Szentivánéji álomba merültünk. Az alkotás örömét a dalszöveg írásban találtuk meg és az énekléshez a helyi iskola oltalma adott melegséget.
A kincsvadászat végén forró gulyásleves, friss pogácsa és hatalmas tábortűz várta az elfáradt, éhes embereket. Amikor vidám, jókedvű dalokat hallottunk felcsendülni, a tombola nyereményeit válthattuk ki, hiszen ez volt a fizetőeszköze a plüssből készült szerencse malackáknak.
Az éneklés öröme halk beszélgetéssé szelidűlt. Tudtuk, hogy elmúlt egy nehéz, jubileumi év. Rengeteg munkát, számos programot, kiállítást, tettet hagytunk magunk mögött. Emlékeztünk, beszélgettünk, reménykedtünk. Egyszercsak csodás fények köszöntöttek le ránk az égből. A formák, színek tánca ez, mindig elámítják az embert. Búcsúzóként a tüzijáték hatalma boldog új esztendőt kívánva elinditott az ismeretlen és megállíthatatlan utunkra.

Katonáné Dávid Judit

Csak "malacunk volt"?

Nem csak ennyiről van szó, ennél többről! Vidáman, a gondokat magunk mögött hagyva, egy vállalkozó szellemű csapat vállalkozott arra, hogy elbúcsúztassa a 2008-as évet, ami az értelmi fogyatékosok otthonában élők és dolgozók számára gazdag és szép jubileumi év volt.
A gazdasági válsággal mit sem törődve kergették a szerencsét és hittek abban, hogy megtalálják, közkinccsé teszik. Ebben Bartokos Tamás színművész, az otthon régi támogatója és csapata segített. A Sándor huszárok kíséretében vidám, rejtélyes esti túrára indultak/indultunk, merthogy a csapatnak a része voltunk mi is.

Az elkövetkezendő 50 év szerencséjét egy alig 10 kg-os kismalaccal próbáltuk megalapozni. A túrán részt vett, végig kísérte utunkat, jóllakott, ruhát kapott, hogy ne fázzék, és vidáman visította végig a szerencsés 2009-es évbe vezető utat, mely akadályokon és próbatételen keresztül vitt.
Köszönjük a fogadó családoknak (Varga Károly és családja – Somogyi B. utca, Bradák György és családja – Szabadság út, Czigány Zoltánné és családja - Szabadság út, Papp Éva és családja – Hangyasor) a vendéglátást, a megfogalmazott kérdéseket, melyek a következő állomásokra vezettek bennünket. A nem mindennapi feladványok megoldóinak külön köszönetünket fejeztük ki. Megcsodálhattuk Juhász Csaba polgármester úr és munkatársai „Szentivánéji álom” előadás részletét retro stílusban, az iskolások nagyszerű dalszövegírását és annak előadását Somfai Sándorné igazgató helyettessel az élen.
Köszönjük Tordas község lakóinak az érdeklődését, akik felhőtlen vidámsággal és odaadással kísérték a szerencsét kergető felvonulókat.
A kirándulás a Gesztenyés úti otthon belső udvarán ért véget, ahol forró gulyásleves melegítette fel a kihűlt orrú és végtagú résztvevőket. A hatalmas tábortűz mellett nótázó tömeg az együvé tartozást jelentette meg.
Valóban felemelő élmény volt az együttlét, a jókedv, a jó ügyért való közös tenni akarás.
Az otthon szerencséjét meghozó kismalacot László Mária vitte haza, mint élő tombolatárgyat, vállalva azt, hogy neveli, óvja, védi és dönt a további sorsáról.
A rendezvényt gyönyörű fényeket szóró tűzijáték zárta, mely megalapozta a vidám Óév búcsúztatót, a Szilvesztert és további közeledést a Tordason élő valamennyi ember között.

Sikerekben gazdag, szeretetteljes, egymást tisztelő és elfogadó Új Esztendőt kívánunk minden kedves tordasi lakosnak!

Az Otthon lakói és dolgozó nevében

                                                                       Mezeiné Sánta Klára
                                                                       Eisenbacher Imréné

 

Egy igaz történet

A Ruttkai Éva Színház társulatával először 2003. évben találkoztunk. A program egy színházi előadás megtekintése a szabadidő tartalmas eltöltésére.
Évek múlva is örömmel emlékszem vissza az első találkozásra, a felénk nyújtott kezekre. A színpadon a művészek nekünk játszottak, előadás szünetében velünk voltak. Lakóink ámuló, boldogságtól csillogó tekintete mindent elmesélt.

Kialakult egy szoros, szeretetteljes érzelmi kapcsolat a Ruttkai Éva Színház társulata, vezetői és az otthonunk között. Hagyománnyá vált, hogy együtt ünnepeljük a Karácsonyt, együtt sírunk, együtt nevetünk. Otthonunk lakói felszabadultan mennek egy-egy színházi előadásra, mert érzik az őszinte barátságot a társulat és a többi színházlátogató részéről, hiszen ez már egy „nagy” lépés a befogadó világ felé.

Szalay Zsolt igazgató úrtól kérdezem:
Kedves Zsolt! Neked és társulatodnak miért természetes az, hogy barátsággal és őszinte szeretettel fogadjátok sérült embertársainkat?
„Nagyon nehéz erre válaszolni, mert nekünk ez tényleg természetes, nem is beszélve arról, hogy több szeretetet, ragaszkodást kapunk tőlük, mint egészséges társainktól.”

Mi volt az első benyomásod a tordasi értelmi fogyatékosok otthonának lakóiról és dolgozóiról?
„Sok hasonló helyen jártam már, de csak egy mondatban válaszolhatok. Ebben az otthonban élő emberek viselkedése a dolgozók kapcsolata, törődése az otthon lakóival minta és példaértékű.”

Takácsné Fekete Judit 
segítő

A Mi véleményünk is számít

Országos Önérvényesítő Konferencia – Budapest, 2008. november 24- 27.

 

A "Nem vagyok Más" Érdekérvényesítő csoportból négyen - Gergely Judit, Szabó Margaréta, Balog János és Márkusné Varga Judit - vettünk részt egy minden tekintettben hasznos érdekérvényesítő konferencián.

Számunkra nagy élményt jelentett már a a megnyitó ünnepsége is, mert személyesen megtisztelte a konferenciát dr. Szabó Máté ombudsman és Dr. Borza Beáta főosztályvezető. Nagyon sok biztatást hallhattunk tőlük a sérült emberek jövőjéről. Tudjuk, hogy a fogyatékkal élők élete egyik napról a másikra - főleg a mostani nehéz időkben - nem fog megváltozni, de nagyon sok új lehetőség tárult elénk a beszámolókból. A sok kapaszkodó mellett azonban nem szabad elfelejtenünk, rajtunk is múlik minden. A konferencia, mely az önérvényesítés szellemében zajlott, nagyon sok ötletet és megerősítést adott valamennyiünknek.
Gyene Piroska az ÉFOÉSZ elnökasszonya és Farkasné Gönczi Rita a tőlük megszokott kedvességgel köszöntötték és vezették a néhány napos együttlétet. A fáradtság sem törte meg tenni akarásukat és önzetlenségüket.
Nagyon köszönjük a sok munkát, amelyet a konferencia tervezéséért-szervezésért tettek.

A megnyitó után lázas munka következett,  ismerkedő játékok tették vidámmá és hasznossá a délutánt. A feladatok közelebb hozták egymáshoz az embereket, már az elején igazi közösség alakult ki. Így a metakommunikációs játék sem okozott problémát, mert egy ,,nyelven beszéltünk". Este egy különleges feladatot kaptunk, minden csoportnak ki kellett mennie a Vörösmarty térre és ott a karácsonyi forgatagban meg kellett a járókelőket állítani és feltenni nekik néhány kérdést. A kérdések tárgya a fogyatékkal élő emberekről szólt. Mit gondolnak róluk, hogyan látják a helyzetet és mit tennének ők, hogy jobban elfogadják őket. A felülről szitáló hópelyhek, a különböző fények és díszek ünnepivé varázsolták a teret. Varázslatos este volt, lelkileg sokat töltekeztünk. A mi kis csapatunk töretlenül végezte a rá kirótt feladatot. Szívesen álltak velünk szóba  az emberek, de lehet ,hogy csupa kedves embert sikerült megállítanunk. Arra a kérdésre , hogy láttak e már sérült embert, néhányan azt mondták nem. Ekkor az történt, hogy a csoportban levő kedves Vilmos barátunk - aki a Frim Jakab lakóotthonból érkezett – frappánsan, de nagyon-nagyon szívbe markolóan azt mondta, akkor nézz meg engem és őt, mutatván a mellette álló társára. Azt a döbbenetet, ami egy perc alatt ránk zuhant soha nem fogjuk elfeledni. Nincs miért lehajtott fejjel és szemlesütve azt gondolni egy pillanatra sem, hogy másodrendű állampolgárok a sérült emberek. 

A feladat után szabadon választott helyen vacsoráztunk, mi a Burger Kingbe mentünk,mert az volt a legközelebb hozzánk. Itt is szabadon választott menüt ettünk és jó volt végignézni a társaságon. Piros orral, kipirultan, farkasétvággyal, vidáman lakmározott mindenki. Az együtt töltött étkezések szintén erősítették a közösséget, sok új barátság szövődött, ami így már a rendezvény után is töretlen lelkesedéssel tart.

A többnapos rendezvényből még kiemelnénk a közös játékokat és az együtt gondolkodásokat, amely játszva tanított a jogsértések megelőzésére. A program utolsó napján üzeneteket kellett a csoportoknak megfogalmazni, ami a konferencia hatására körvonalazódott bennünk.

A következő pontokat javasoltuk

- Alanyi jogon akarunk élni!
- Nem életre szóló élményt, hanem az élethez szóló segítséget szeretnénk!
- Szerezzünk érvényt Alkotmányos jogainknak!
Mert annyit érnek jogaink, amennyit be tudunk tartatni.

A döntéshozók felé a következő javaslatokat nyújtottuk be, amit összegzően egy csokorba gyűjtve eljuttatnak feléjük.

Szeretnénk ha a Média törvény megváltozna. A napi adás tartalmazzon x %-ban fogyatékos emberekről híreket és kisfilmet, amit főműsor időben sugároznának.

Szeretnénk, ha az Oktatási törvény módosulna és a kisiskolás kortól a felnőtt oktatásig ,,Együtt élünk" fogyatékos emberekről szóló tananyag megjelenne. Azt gondoljuk, hogy ennek nagyon nagy erkölcsi haszna lenne.

Szeretnénk továbbá, ha sérült embereknek lenne szakiskolai továbbképzési lehetősége, amely az élet minden területén szocializálná a sérült embereket. Ez különböző kommunikációs csatornán elérhető lenne és a nagy betűs életre tanítana. ,,Életgimi" nevet javasoltuk.

Szeretnénk, ha az érdekérvényesítésnek is lenne iskolája. Pl: Magyar állampolgár vagyok címmel, a jogokról és a kötelezettségekről tanulhatnánk, sok szituációs és helyzetgyakorlattal.

Szeretnénk, ha a foglalkoztatási törvény is módosulna:
- ha a rehabilitációs alapba nem fizet be valaki, azt komolyabban kéne számon kérni,
- ha viszont foglakoztat sérült embereket, akkor nagyobb kedvezményt kaphasson a munkáltató,
- ha nem tudjuk törvényeket betartani, akkor hiába lesz új és újabb segítő jogszabály,
- ha nincs szankció, nincs elmozdulás.

Nagy megtiszteltetés érte otthonunkat. Gergely Juditot végzett érdekérvényesítő munkája  alapján megválasztották az ÉFOÉSZ Érdekérvényesítő Tagozat alelnökének!

Gratulálunk Gergely Judit alelnöknek.

 

Márkusné Varga Judit 
szociális munkás

Egyszer volt, hol nem volt...

Annak, aki hallott róla és annak aki nem, bevezetőül annyit, hogy 2008. november 12-13-án rendezték meg az első Szociális Expo-t.
E rendezvény célja, hogy a szociális szakma és a szociális intézmények, szervezetek bemutathassák azokat a tevékenységeket, szakmai értékeket, eredményeket, melyekkel nap mint nap segíthetik hátrányos helyzetben élő embertársainkat.

Ezen a napon előadásokkal, bemutatókkal, kiállításokkal és vásárral várták az érdeklődőket.
Intézményünk is részt vett az eseményen, a foglalkoztatókban lakóink által készített termékeivel. Az első napon nagy izgalommal indultunk az Angyalföldi Művelődési Házba, hogy bemutatkozhassunk a nagyvilágnak. Érkezésünkkor egy kedves fiatalember igazított útba, a számunkra intézményünk nevével fémjelzett pavilon felé. Ezt követően rögtönöztünk egy gyors díszletet, majd indulhatott az árusítás és bemutatkozás.
Rajtunk kívül közel 50 intézmény és szervezet állította ki, mutatta be szolgáltatásait, portékáit. Egyesek prospektusokkal, mások az általuk készített munkadarabokkal próbálták felhívni magukra a figyelmet. Láttunk sok szép gyertyát, kézimunkát, kosarat és még sorolhatnám a termékek sokszínű skáláját.
A megnyitó után látogatók sokasága lepte el a kiállítók és vásárosok pavilonjait. Sokan vásároltak és gyűjtögették a különböző prospektusokat.
A mi portékáink is szép számmal elkeltek. Sokan érdeklődtek, kérdezősködtek, dicsérték lakóink kézügyességét. Volta, akik többször is visszatértek. Jó érzés volt, hogy megmutathattuk a lakóink mire képesek. Talán másokban kialakíthattunk róluk egy új, mindenki számára pozitívabb képet.

A nap végére rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk, önmagunkról, a vásározás fortélyairól és arról, hogyan lehetne még szebben, jobban és céltudatosan végezni a munkánkat.

Végezetül, ha valaki feltenné a kérdést, szükség van-e a Szociális Expo-ra, azt felelném igen, mert minden új tapasztalat minket gazdagít és ezt továbbadva mindnyájan gazdagodunk.

Ezúton is  szeretnék mindenkit ösztönözni arra, hogy ha teheti, vegyen részt a következő expo-n, biztosíthatom, nagyon gazdag élményben lesz része.

Köszönet mindazoknak, akik valamilyen formában hozzájárultak ahhoz, hogy ott lehettünk, láthattunk, tanulhattunk.

Klimó Miklósné
segítő

Ellátotti Önkormányzat

A 11 éves Ellátotti Önkormányzat - korábbi nevén Otthontanács- működése új lendületet kapott. A fenntartó Fővárosi Önkormányzat által elfogadott Házirend az ide vonatkozó  szabályozókat megváltoztatta, új elemeket  tartalmaz a választás gyakorisága (évenként), az újraválaszthatóság mértéke (három alkalom) szempontjából..
A tordasi intézményben 1997 óta működik Otthontanács, most leköszönő tagjai között többen 10 éven keresztül dolgoztak az ellátottak  képviseletéért (Balogh János, Mihalidesz Erzsébet, Korcsogh Györgyi, Harczos Ildikó).  Munkájuk tiszteletre méltó, az idei évi ünnepi lakógyűlés oklevél átadásával köszöntötte Őket.

Az  új választás változásokat hozott,  három  régi tag (Gergely Judit, Kövesdi Zoltán és Gulyás Károly), s három új tag (Echardt Lajos, Molnár Veronika, Szandtner Pál)  alkotja az ellátotti képviseletet. A tagság rangot, értéket jelent, s sokan szeretnének az ellátotti önkormányzat tagjaként tevékenykedni. Erre lehetőséget biztosít az évenkénti választás.
A tanács havi egy alkalommal, minden hónap első kedd délutánján, 16 órakor ülésezik.
Célja: Az ellátottak életével összefüggően és azok érdekében demokratikus alapon nyugvó lehetőség az intézményi életben  való aktív részvételre. Elősegíti a vélemény nyilvánítási jog gyakorlását, a döntésképesség kialakulását és fejlődését, az önrendelkezési jog gyakorlását.

Feladata:

  • Együttműködő kapcsolat fenntartása az intézmény vezetőivel és munkatársaival az ellátás  minőségének javítása érdekében
  • Közösségformálás, integrációs törekvésekben való szerepvállalás
  • Érdek- és jogvédelem, sorstárssegítés
  • Önszerveződő közösségi tevékenységek támogatása, a szervezésben és lebonyolításban való részvétel
  • Külső kapcsolatépítés
  • A lakók javaslatainak, indítványainak összegyűjtése, megvitatása, továbbítása
  • Az együttélés szabályainak elfogadtatásában, betartásában való szerepvállalás
  • Az Élelmezési Bizottság munkájának támogatása

Az október 7-i alakuló ülés alkalmával az ujjá választott testület elnököt és elnök helyettest választott nyílt szavazással. Eredményeként az elnöki feladatokat  Kövesdi Zoltán, a helyettesi feladatokat Gulyás Károly látja el egy éven keresztül.
Az alakuló ülés körkérdése -. Mi az, amin feltétlenül változtatnál, s amit feltétlenül megtartanál az otthon életében? -  azonnal sok problémára hívta fel a figyelmet. Az önkormányzat képviselőinek válaszaiban  az alábbi vélemények fogalmazódtak meg:

Amit „jó gyakorlatként” meg kell tartani

  • szeretetteljes, támogató légkör jellemzi az intézményt
  • őszinte, értő,  segítő, szép  környezetben élhetnek az otthon lakói
  • az ellátottaknak saját ügyeikre teljes betekintésük lehet, valamennyi rájuk vonatkozó dokumentációt ismerhetik
  • lehetőségük nyílik önálló döntések meghozatalára
  • érdekeik több fórum által képviselve vannak

Amin változtatni szükséges:

  • meg kell keresni a kezelését, megakadályozási módját néhány lakó olykor agresszivitásba átcsapó viselkedésének, kultúrálatlan szitkozódásainak,  mely társakra, dolgozókra egyaránt irányul
  • „füstmentes otthon” mozgalmat kell indítani, ne lehessen az épületen belül dohányozni
  • meg kell találni a kerekes székbe kényszerülők hatékonyabb segítésének módjait
  • a déli étkezésekhez kapcsolódó hosszabb várakozást meg kell szüntetni
  • a külső fejlesztő-felkészítő foglalkozás esetében összhangba kell hozni a bérezést a teljesítménnyel, a munkavégzés aktív idejével

Az Ellátotti Önkormányzat tagjai kinyilatkoztatták, hogy a kijelölt célok eléréséért lakótársaikkal együtt tenni fognak. Az intézmény szakmai vezetését segíteni kívánják abban, hogy az otthonban élők nyugodt, boldog, értékteremtő  emberi életüket  biztonságban, elégedetten élhessék.

Tordas, 2008.10.07.

Kövesdi Zoltán                        Gulyás Károly                               Eisenbacher Imréné
elnök                                 elnökhelyettes                    intézményvető szakmai helyettese


Az új ellátotti önkormányzat

Molnár Veronika

Szandtner Pál

Gulyás Károly
elnökhelyettes

Gergely Judit

Kövesdi Zoltán
elnök

Echardt Lajos

TÖKéletes fesztivál

 

Az elmúlt héten rendeztük meg első alkalommal otthonunkban ezt az őszi programsorozatot.
A rendezvényt hosszas előkészítés és tervezgetés előzte meg. Nehezen találtunk rá töklelőhelyünkre, pedig az mindvégig az orrunk előtt hevert. A településünkön lévő Fajtakísérleti Állomás ajándékozott meg bennünket a rengeteg csodásnál-csodásabb, különfélébb fajtájú, s méretű terméssel. Érdeklődéssel figyelte tervezgetésünket a nagytétényi Nyugdíjas klub is. Ők dísztököket gyűjtöttek nagy sikerrel otthonunk számára. Ezúton is köszönet mindenkinek, hisz tök nélkül nincs fesztivál.

Programunkban szerepelt tökszüret, amikor is lakóink személyesen rakodhatták fel a termőföldről a kívánt mennyiséget utánfutónkra. A beszállítás után a közös udvardíszítés is nagy élmény volt mindenki számára. A kézműves foglalkozásokon tökös gipszképeket készítettünk, a bulihoz mókás szívószál-jelölőket vagdostunk, ragasztgattunk. Készült kiállítás arról az ősi kelta hagyományról, amit ma Halloween-ként emlegetünk. Akadályversenyünkön talicskában „utazó” tökökkel lehetett szlalomozni, a többi érdekes ügyességi feladatot is a tököcskék között oldották meg játékos kedvű lakóink. Műsorral is készültünk. Szellemtáncunkban a kerekesszékesek is szerepet kaptak, ők boszorkányoknak öltözve színesítették előadásunkat. Volt töklámpás faragás, esti hangulatfényes felvonulás. Azok az érdeklődő lakók, akik ellátogattak az ez alkalommal még népszerűbb lakógyűlésre, megkóstolhatták a dolgozók által a versenyre készített „rémisztő”, ámde finom sütiket. A rendezvényt a fergeteges hangulatú, zenés-táncos „TÖK-JÓ PARTY” zárta.

Szabadidő-szervezők

Jubileumi évi pályázatok

Az intézmény szakmai teamje a jubileumi év kapcsán kettő pályázatot írt ki. Mindkét pályázat arra ösztönzi az intézményben élő és dolgozó embereket, hogy az egész szervezet/otthon működését gondolják át és a működésben fellelt visszásságokra tegyenek javaslatot.

A pályázatok címe:
„Ha én lennék a főnök”
„Ha én lennék az igazgató”

Mindkét pályázat eredményesen zárult.

Jelen összefoglalóval arra vállalkoztam, hogy a „Ha én lennék a főnök” pályamunkákat bemutatom. Nagyon nagy öröm volt számunkra, hogy 10 pályamunka érkezett.

A pályázatírók saját maguk vetették fel a problémákat, és kész megoldásokat javasoltak. A javaslatokból a másokért érzett felelősség, a segítésre való készség sugárzik. A pályázatírók bebizonyították, hogy nem passzív segítségre szoruló emberek, hanem aktív részesei az otthon életének. A pályázati kiírás szerint kevés anyagi ráfordítással megvalósítható ötleteket vártak a pályázat kiírói. Az írások egyik része azonban ettől eltekintett és nagyot álmodott: tornatermet, nagy parkot sok-sok fával, zenetermet, színháztermet, foglalkoztatót, fürdőmedencét. Az álmokhoz sok-sok pénz kell, melyre még a pályázatok által előteremthető források (a pályázatíró javaslata szerint) sem elégségesek.

Az otthonban élő fiataljaink két szöges ellentétben álló hatásnak vannak kitéve. Egyrészről állandóan azt hallják (szakemberektől, családtagoktól, érdekérvényesítőktől), hogy Ők ugyanolyan emberek és ugyanolyan jogok illetik meg Őket, mint bármely állampolgárt. Ugyanakkor ezzel ellentmondó tapasztalatokkal szembesülnek nap, mint nap, amikor az intézmény kapuján közlekednek. Ugyanis a főbejáratnál a kerítésen elhelyezett, az intézmény által nyújtott közfeladatot ellátó tényre utaló tábla van kifüggesztve. Ezzel szemben a lakók egy csoportja azt szeretné, ha a tábla a kerítés faláról lekerülne, és helyette „Segítséggel élők otthona” felirat kerülhetne. Erre a jelen jogszabályi körülmények között nincs lehetőség.

Az intézményi szolgáltatásban kiemelt szerepet játszik a lakók étkeztetése. Az étkezések rendje (önkiszolgáló rendszer) a pályázatok jelentős részében bíráló megjegyzéseket kapott. Igényként merült fel, hogy éttermi formában történjen a kiszolgálás, asztalra kerüljön a levesestál, a kenyereskosár, só- és borstartó és mindazon eszközök, amelyek az éttermi körülmények között elvárhatók. A Gesztenyés úti épületbe történő beköltözéssel döntött az Otthon Tanács (mostani a jogszabályok szerinti szóhasználattal élve Ellátotti Önkormányzat) az étkezés önkiszolgálással történő megoldásáról, a lakók önkiszolgáló készségének és képességének fejlesztése érdekében. Mindkét formának van előnye és hátránya is. Ezeket számba véve az Ellátotti Önkormányzat a körülményekhez képest a javaslatok figyelembe vételével dönt az új étkezési rendszer bevezetéséről, vagy a régebbi megtartásáról. A pályázatok tanulsága ettől függetlenül az, hogy a konyhaüzem által előállított élelmiszerek minősége és mennyisége mellett, azok tálalása is nagyon fontos a lakók számára. Ebből az a következtetés vonható le, hogy bármi módon is történik az élelmiszerek kiszolgálása, még nagyobb körültekintést kíván az egészségügyi és ellátó-gondozó csoport vezetője, valamint a hozzá tartozó szakszemélyzet részéről.
Külön köszönjük azokat az észrevételeket, melyek kisebb anyagi ráfordítással megoldhatók. Ilyennek minősül a Somogyi B. úti lakóotthonban a vércukor- és vérnyomásmérő beszerzése, vagy a dohányzással kapcsolatos észrevételek.
„Dönteni kéne, hogy cigizik-e, vagy lerakja a cigit, és megpróbál nélküle élni….,
Rászokni mindenkinek könnyű, én ezt magamon tapasztaltam…, …Tudom milyen nehéz leszokni róla …
Javaslatom:
Aki viszont nem tudott leszokni a dohányzásról, vagy nem akar, azoknak olyan helyet biztosítani, ahol nem áznak és fáznak. Szélvédett helyen, és féltető legyen a fejük felett, ahol dohányozhatnak. Akik nem ügyelnek az egészségükre, legalább társaik egészségére vigyázzanak.”

A javaslatot figyelembe véve az intézmény vezetése úgy döntött, hogy az előtetőt megépíti az intézmény belső udvarán, a büfé kijáratához kapcsoltan.

A Bíráló Bizottság közösen meghozott döntése alapján megosztottan ítélte oda a díjakat.

1. helyezett:  A szebb a jobb és a családiasabb életünkért c. mű
       díjazottak: Dick Edina és Barabás Sándor
      
2. helyezett: Ha én főnök lehetnék c. mű, díjazott: Gulyás József
       Dipi az ellátott c. mű, díjazott: Juhász Zoltán

3. helyezett:  Béke c. mű, díjazott: Harczos Ildikó
       Szebb és egészségesebb élet c. mű, díjazott: Gulyás Károly

Gratulálok a nyerteseknek és megköszönöm a pályamunkák elkészítésében segítséget nyújtó kollégák közreműködését.


Tordas, 2008-11-06


        Mezeiné Sánta Klára
           intézményvezető

Sporteredmények

2008. október 21-én részt vettünk az MSOSZ által szervezett Regionális Egyesített Atlétika Versenyen, melyet Tapolcán rendeztek meg.
Kvalifikációs versennyel kezdtünk, melyen eldőlt, melyik divízióba kerülnek a sportolók. A hideg ebéd elfogyasztása után kezdődtek el a döntők.
Csapatunk tagjai eredményesen szerepeltek, mindenki tudása legjavát adta.

Az időjárás támogatta legjobban a versenyünket. Gyönyörű napsütésben (majdnem melegünk volt!) izgulhattuk végig a versenyszámokat.

Eredményeink

 Név

 Versenyszám 

 Helyezés

 Tompa Mihály

 gyaloglás
 súlylökés

 Arany érem
 V. hely
 Sebestyén János   50 m futás  Arany érem 
 Lakatos Rudolf  100 m futás  V. hely
 Pajter Teréz  gyaloglás  Arany érem
 Hicsár Erika  gyaloglás  Ezüst érem
 Németh Sarolta  súlylökés
 gyaloglás 
 Arany érem
 IV. hely
 Lakatos Mária  100 m futás   IV. hely

 

Mocsonoki Károlyné

Megmutattuk, mit tudunk!

„A tevékeny ember számára egy nap se hosszú.”
/Seneca/

Ismét lehetőséget biztosított Otthonunk lakói számára a budaörsi bauMax Áruház a 2. nemzetközi bauMax humánprogram akciósnap keretében belekóstolni a külső munka világába.
2008. október 14-én 5 lakónk bizonyíthatta rátermettségét, képességeit és készségeit az áruház alkalmazottaival együtt dolgozva.

Szabó Margaréta az elektronikai és szerszámosztály csapatát erősítette, Gulyás Károly és Kovács Ferenc az építő- és faipari termékek osztályán segédkezett, Juhász Zoltán a kertészeti részlegen tevékenykedett. Mihalidesz Erzsébet Otthonunk termékeinek értékesítésével vette ki aktívan részét a munkából. 
A program kapcsán Herald Mörtenhummer a bauMax áruházlánc magyarországi ügyvezető igazgatója is meglátogatta kis csapatunk. Így személyesen is kifejezhettük köszönetünket a nagylelkű felajánlásért, mellyel lehetőséget teremtettek lakóink kibontakozásához.
Bízunk benne, hogy a jövőben is számíthatunk a bauMax áruház támogatására a partneri, patrónusi kapcsolat továbbépítésében.
Ezúton szeretnénk megköszönni az áruház valamennyi kedves alkalmazottjának a türelmes és segítőkész együttműködését, valamint Miló László úrnak, a budaörsi bauMax Áruház vezetőjének a partneri kapcsolat ápolását, támogatását.
Reméljük, jövőre is megmutathatjuk, mit tudunk...

Gurabi Brigitta és Vass Árpád
Szabadidő szervezők

Búcsú Albert Györgyitől

Szomorúan búcsúzunk Albert Györgyitől.
Barátunkat, támogatónkat vesztettük el, aki jelenlétével, munkájával segítette  fogyatékos embertársainkat, céljaink elérését.
Emlékét megőrizzük...

“Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.”
(Márai Sándor)

Az intézmény lakói és dolgozói