^Vissza a lap tetejére
logo

Fejér Megyei Gesztenyés Egyesített Szociális Intézmény

Szerencsevadászat

Az őszi ünnepségsorozat elmúltával pillanatok alatt beköszöntött az év  legizgalmasabb, legtitokzatosabb hónapja a december. Engedjék meg ezt a fajta elfogultságot,  hiszen a nyugodt pihenés előtt még egy utolsó hajrát követel magának. Eközben a lelkünk már nagyon vágyott a csendre, nyüzsgés nélküli napokra. Úgy gondolom, hogy ez a csodákkal teli időszak mindig magába foglalja az egész esztendő aktivitását, lüktetését, örömét, bánatát. Azt, amit az előző hetekben, hónapokban tettünk - éreztünk 31 napba sűrűsödött. Pár hét alatt, mikor már az adventi heteket számoltuk elérkezett a karácsony ünnepének titokzatossága , mely mindig képes megteremteni a nyugalom, szeretet és a meghittség hangulatát. Küldetése az értékek felmérése, történések lezárása, újak elkezdése, a lelkünkhöz vezető út meglelése.

Egy héttel később ugyanez a megfoghatatlan csendes derű burkolta be a házat. Kellemes és titokzatos délutánra készültünk, ismeretlenül találgattuk, hogy mi fog történni aznap este.  Hó nélküli, hideg nap volt, de ez nem tántorította el a gyülekező csapatot attól, hogy részese legyen egy ilyen varázslatnak. A zene ritmusa mozgásra kényszerítette kezeket-lábakat és dalra fakasztotta a hangokat. Percek teltek el, mikor előkerült egy kincsesláda a varázstérképpel és találóskérdések segítségével lelőhelyeket fedezhettünk fel (úgy mint egy régi kalandregényben). A szemek csillogása, a feszült kiváncsiság már nem engedte, hogy egy helyben álldogáljunk indulnunk kellett a faluba a szerencsevadászatra. Sok kis házba kopogtattunk és mindenhol szükség volt a találékonyságra, a sziporkázó válaszokat adó gondolatokra, mert csak így juthattunk tovább egy-egy titoklelőhelyre. Izgalmas feladatnak bizonyult az élő, újévi kismalac  etetése, öltöztetése, altatása, és nagyon lelkesítette az ekkor már több mint 100 fős miliőt, kíváncsivá tette a következő állomásokon lévő csodák felderítésére. Folytatódott a kalandtúra: télűző babákat üldöztünk, csillagokat gyűjtöttünk, Szentivánéji álomba merültünk. Az alkotás örömét a dalszöveg írásban találtuk meg és az énekléshez a helyi iskola oltalma adott melegséget.
A kincsvadászat végén forró gulyásleves, friss pogácsa és hatalmas tábortűz várta az elfáradt, éhes embereket. Amikor vidám, jókedvű dalokat hallottunk felcsendülni, a tombola nyereményeit válthattuk ki, hiszen ez volt a fizetőeszköze a plüssből készült szerencse malackáknak.
Az éneklés öröme halk beszélgetéssé szelidűlt. Tudtuk, hogy elmúlt egy nehéz, jubileumi év. Rengeteg munkát, számos programot, kiállítást, tettet hagytunk magunk mögött. Emlékeztünk, beszélgettünk, reménykedtünk. Egyszercsak csodás fények köszöntöttek le ránk az égből. A formák, színek tánca ez, mindig elámítják az embert. Búcsúzóként a tüzijáték hatalma boldog új esztendőt kívánva elinditott az ismeretlen és megállíthatatlan utunkra.

Katonáné Dávid Judit

Csak "malacunk volt"?

Nem csak ennyiről van szó, ennél többről! Vidáman, a gondokat magunk mögött hagyva, egy vállalkozó szellemű csapat vállalkozott arra, hogy elbúcsúztassa a 2008-as évet, ami az értelmi fogyatékosok otthonában élők és dolgozók számára gazdag és szép jubileumi év volt.
A gazdasági válsággal mit sem törődve kergették a szerencsét és hittek abban, hogy megtalálják, közkinccsé teszik. Ebben Bartokos Tamás színművész, az otthon régi támogatója és csapata segített. A Sándor huszárok kíséretében vidám, rejtélyes esti túrára indultak/indultunk, merthogy a csapatnak a része voltunk mi is.

Az elkövetkezendő 50 év szerencséjét egy alig 10 kg-os kismalaccal próbáltuk megalapozni. A túrán részt vett, végig kísérte utunkat, jóllakott, ruhát kapott, hogy ne fázzék, és vidáman visította végig a szerencsés 2009-es évbe vezető utat, mely akadályokon és próbatételen keresztül vitt.
Köszönjük a fogadó családoknak (Varga Károly és családja – Somogyi B. utca, Bradák György és családja – Szabadság út, Czigány Zoltánné és családja - Szabadság út, Papp Éva és családja – Hangyasor) a vendéglátást, a megfogalmazott kérdéseket, melyek a következő állomásokra vezettek bennünket. A nem mindennapi feladványok megoldóinak külön köszönetünket fejeztük ki. Megcsodálhattuk Juhász Csaba polgármester úr és munkatársai „Szentivánéji álom” előadás részletét retro stílusban, az iskolások nagyszerű dalszövegírását és annak előadását Somfai Sándorné igazgató helyettessel az élen.
Köszönjük Tordas község lakóinak az érdeklődését, akik felhőtlen vidámsággal és odaadással kísérték a szerencsét kergető felvonulókat.
A kirándulás a Gesztenyés úti otthon belső udvarán ért véget, ahol forró gulyásleves melegítette fel a kihűlt orrú és végtagú résztvevőket. A hatalmas tábortűz mellett nótázó tömeg az együvé tartozást jelentette meg.
Valóban felemelő élmény volt az együttlét, a jókedv, a jó ügyért való közös tenni akarás.
Az otthon szerencséjét meghozó kismalacot László Mária vitte haza, mint élő tombolatárgyat, vállalva azt, hogy neveli, óvja, védi és dönt a további sorsáról.
A rendezvényt gyönyörű fényeket szóró tűzijáték zárta, mely megalapozta a vidám Óév búcsúztatót, a Szilvesztert és további közeledést a Tordason élő valamennyi ember között.

Sikerekben gazdag, szeretetteljes, egymást tisztelő és elfogadó Új Esztendőt kívánunk minden kedves tordasi lakosnak!

Az Otthon lakói és dolgozó nevében

                                                                       Mezeiné Sánta Klára
                                                                       Eisenbacher Imréné

 

Egy igaz történet

A Ruttkai Éva Színház társulatával először 2003. évben találkoztunk. A program egy színházi előadás megtekintése a szabadidő tartalmas eltöltésére.
Évek múlva is örömmel emlékszem vissza az első találkozásra, a felénk nyújtott kezekre. A színpadon a művészek nekünk játszottak, előadás szünetében velünk voltak. Lakóink ámuló, boldogságtól csillogó tekintete mindent elmesélt.

Kialakult egy szoros, szeretetteljes érzelmi kapcsolat a Ruttkai Éva Színház társulata, vezetői és az otthonunk között. Hagyománnyá vált, hogy együtt ünnepeljük a Karácsonyt, együtt sírunk, együtt nevetünk. Otthonunk lakói felszabadultan mennek egy-egy színházi előadásra, mert érzik az őszinte barátságot a társulat és a többi színházlátogató részéről, hiszen ez már egy „nagy” lépés a befogadó világ felé.

Szalay Zsolt igazgató úrtól kérdezem:
Kedves Zsolt! Neked és társulatodnak miért természetes az, hogy barátsággal és őszinte szeretettel fogadjátok sérült embertársainkat?
„Nagyon nehéz erre válaszolni, mert nekünk ez tényleg természetes, nem is beszélve arról, hogy több szeretetet, ragaszkodást kapunk tőlük, mint egészséges társainktól.”

Mi volt az első benyomásod a tordasi értelmi fogyatékosok otthonának lakóiról és dolgozóiról?
„Sok hasonló helyen jártam már, de csak egy mondatban válaszolhatok. Ebben az otthonban élő emberek viselkedése a dolgozók kapcsolata, törődése az otthon lakóival minta és példaértékű.”

Takácsné Fekete Judit 
segítő

A Mi véleményünk is számít

Országos Önérvényesítő Konferencia – Budapest, 2008. november 24- 27.

 

A "Nem vagyok Más" Érdekérvényesítő csoportból négyen - Gergely Judit, Szabó Margaréta, Balog János és Márkusné Varga Judit - vettünk részt egy minden tekintettben hasznos érdekérvényesítő konferencián.

Számunkra nagy élményt jelentett már a a megnyitó ünnepsége is, mert személyesen megtisztelte a konferenciát dr. Szabó Máté ombudsman és Dr. Borza Beáta főosztályvezető. Nagyon sok biztatást hallhattunk tőlük a sérült emberek jövőjéről. Tudjuk, hogy a fogyatékkal élők élete egyik napról a másikra - főleg a mostani nehéz időkben - nem fog megváltozni, de nagyon sok új lehetőség tárult elénk a beszámolókból. A sok kapaszkodó mellett azonban nem szabad elfelejtenünk, rajtunk is múlik minden. A konferencia, mely az önérvényesítés szellemében zajlott, nagyon sok ötletet és megerősítést adott valamennyiünknek.
Gyene Piroska az ÉFOÉSZ elnökasszonya és Farkasné Gönczi Rita a tőlük megszokott kedvességgel köszöntötték és vezették a néhány napos együttlétet. A fáradtság sem törte meg tenni akarásukat és önzetlenségüket.
Nagyon köszönjük a sok munkát, amelyet a konferencia tervezéséért-szervezésért tettek.

A megnyitó után lázas munka következett,  ismerkedő játékok tették vidámmá és hasznossá a délutánt. A feladatok közelebb hozták egymáshoz az embereket, már az elején igazi közösség alakult ki. Így a metakommunikációs játék sem okozott problémát, mert egy ,,nyelven beszéltünk". Este egy különleges feladatot kaptunk, minden csoportnak ki kellett mennie a Vörösmarty térre és ott a karácsonyi forgatagban meg kellett a járókelőket állítani és feltenni nekik néhány kérdést. A kérdések tárgya a fogyatékkal élő emberekről szólt. Mit gondolnak róluk, hogyan látják a helyzetet és mit tennének ők, hogy jobban elfogadják őket. A felülről szitáló hópelyhek, a különböző fények és díszek ünnepivé varázsolták a teret. Varázslatos este volt, lelkileg sokat töltekeztünk. A mi kis csapatunk töretlenül végezte a rá kirótt feladatot. Szívesen álltak velünk szóba  az emberek, de lehet ,hogy csupa kedves embert sikerült megállítanunk. Arra a kérdésre , hogy láttak e már sérült embert, néhányan azt mondták nem. Ekkor az történt, hogy a csoportban levő kedves Vilmos barátunk - aki a Frim Jakab lakóotthonból érkezett – frappánsan, de nagyon-nagyon szívbe markolóan azt mondta, akkor nézz meg engem és őt, mutatván a mellette álló társára. Azt a döbbenetet, ami egy perc alatt ránk zuhant soha nem fogjuk elfeledni. Nincs miért lehajtott fejjel és szemlesütve azt gondolni egy pillanatra sem, hogy másodrendű állampolgárok a sérült emberek. 

A feladat után szabadon választott helyen vacsoráztunk, mi a Burger Kingbe mentünk,mert az volt a legközelebb hozzánk. Itt is szabadon választott menüt ettünk és jó volt végignézni a társaságon. Piros orral, kipirultan, farkasétvággyal, vidáman lakmározott mindenki. Az együtt töltött étkezések szintén erősítették a közösséget, sok új barátság szövődött, ami így már a rendezvény után is töretlen lelkesedéssel tart.

A többnapos rendezvényből még kiemelnénk a közös játékokat és az együtt gondolkodásokat, amely játszva tanított a jogsértések megelőzésére. A program utolsó napján üzeneteket kellett a csoportoknak megfogalmazni, ami a konferencia hatására körvonalazódott bennünk.

A következő pontokat javasoltuk

- Alanyi jogon akarunk élni!
- Nem életre szóló élményt, hanem az élethez szóló segítséget szeretnénk!
- Szerezzünk érvényt Alkotmányos jogainknak!
Mert annyit érnek jogaink, amennyit be tudunk tartatni.

A döntéshozók felé a következő javaslatokat nyújtottuk be, amit összegzően egy csokorba gyűjtve eljuttatnak feléjük.

Szeretnénk ha a Média törvény megváltozna. A napi adás tartalmazzon x %-ban fogyatékos emberekről híreket és kisfilmet, amit főműsor időben sugároznának.

Szeretnénk, ha az Oktatási törvény módosulna és a kisiskolás kortól a felnőtt oktatásig ,,Együtt élünk" fogyatékos emberekről szóló tananyag megjelenne. Azt gondoljuk, hogy ennek nagyon nagy erkölcsi haszna lenne.

Szeretnénk továbbá, ha sérült embereknek lenne szakiskolai továbbképzési lehetősége, amely az élet minden területén szocializálná a sérült embereket. Ez különböző kommunikációs csatornán elérhető lenne és a nagy betűs életre tanítana. ,,Életgimi" nevet javasoltuk.

Szeretnénk, ha az érdekérvényesítésnek is lenne iskolája. Pl: Magyar állampolgár vagyok címmel, a jogokról és a kötelezettségekről tanulhatnánk, sok szituációs és helyzetgyakorlattal.

Szeretnénk, ha a foglalkoztatási törvény is módosulna:
- ha a rehabilitációs alapba nem fizet be valaki, azt komolyabban kéne számon kérni,
- ha viszont foglakoztat sérült embereket, akkor nagyobb kedvezményt kaphasson a munkáltató,
- ha nem tudjuk törvényeket betartani, akkor hiába lesz új és újabb segítő jogszabály,
- ha nincs szankció, nincs elmozdulás.

Nagy megtiszteltetés érte otthonunkat. Gergely Juditot végzett érdekérvényesítő munkája  alapján megválasztották az ÉFOÉSZ Érdekérvényesítő Tagozat alelnökének!

Gratulálunk Gergely Judit alelnöknek.

 

Márkusné Varga Judit 
szociális munkás

Egyszer volt, hol nem volt...

Annak, aki hallott róla és annak aki nem, bevezetőül annyit, hogy 2008. november 12-13-án rendezték meg az első Szociális Expo-t.
E rendezvény célja, hogy a szociális szakma és a szociális intézmények, szervezetek bemutathassák azokat a tevékenységeket, szakmai értékeket, eredményeket, melyekkel nap mint nap segíthetik hátrányos helyzetben élő embertársainkat.

Ezen a napon előadásokkal, bemutatókkal, kiállításokkal és vásárral várták az érdeklődőket.
Intézményünk is részt vett az eseményen, a foglalkoztatókban lakóink által készített termékeivel. Az első napon nagy izgalommal indultunk az Angyalföldi Művelődési Házba, hogy bemutatkozhassunk a nagyvilágnak. Érkezésünkkor egy kedves fiatalember igazított útba, a számunkra intézményünk nevével fémjelzett pavilon felé. Ezt követően rögtönöztünk egy gyors díszletet, majd indulhatott az árusítás és bemutatkozás.
Rajtunk kívül közel 50 intézmény és szervezet állította ki, mutatta be szolgáltatásait, portékáit. Egyesek prospektusokkal, mások az általuk készített munkadarabokkal próbálták felhívni magukra a figyelmet. Láttunk sok szép gyertyát, kézimunkát, kosarat és még sorolhatnám a termékek sokszínű skáláját.
A megnyitó után látogatók sokasága lepte el a kiállítók és vásárosok pavilonjait. Sokan vásároltak és gyűjtögették a különböző prospektusokat.
A mi portékáink is szép számmal elkeltek. Sokan érdeklődtek, kérdezősködtek, dicsérték lakóink kézügyességét. Volta, akik többször is visszatértek. Jó érzés volt, hogy megmutathattuk a lakóink mire képesek. Talán másokban kialakíthattunk róluk egy új, mindenki számára pozitívabb képet.

A nap végére rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk, önmagunkról, a vásározás fortélyairól és arról, hogyan lehetne még szebben, jobban és céltudatosan végezni a munkánkat.

Végezetül, ha valaki feltenné a kérdést, szükség van-e a Szociális Expo-ra, azt felelném igen, mert minden új tapasztalat minket gazdagít és ezt továbbadva mindnyájan gazdagodunk.

Ezúton is  szeretnék mindenkit ösztönözni arra, hogy ha teheti, vegyen részt a következő expo-n, biztosíthatom, nagyon gazdag élményben lesz része.

Köszönet mindazoknak, akik valamilyen formában hozzájárultak ahhoz, hogy ott lehettünk, láthattunk, tanulhattunk.

Klimó Miklósné
segítő

Ellátotti Önkormányzat

A 11 éves Ellátotti Önkormányzat - korábbi nevén Otthontanács- működése új lendületet kapott. A fenntartó Fővárosi Önkormányzat által elfogadott Házirend az ide vonatkozó  szabályozókat megváltoztatta, új elemeket  tartalmaz a választás gyakorisága (évenként), az újraválaszthatóság mértéke (három alkalom) szempontjából..
A tordasi intézményben 1997 óta működik Otthontanács, most leköszönő tagjai között többen 10 éven keresztül dolgoztak az ellátottak  képviseletéért (Balogh János, Mihalidesz Erzsébet, Korcsogh Györgyi, Harczos Ildikó).  Munkájuk tiszteletre méltó, az idei évi ünnepi lakógyűlés oklevél átadásával köszöntötte Őket.

Az  új választás változásokat hozott,  három  régi tag (Gergely Judit, Kövesdi Zoltán és Gulyás Károly), s három új tag (Echardt Lajos, Molnár Veronika, Szandtner Pál)  alkotja az ellátotti képviseletet. A tagság rangot, értéket jelent, s sokan szeretnének az ellátotti önkormányzat tagjaként tevékenykedni. Erre lehetőséget biztosít az évenkénti választás.
A tanács havi egy alkalommal, minden hónap első kedd délutánján, 16 órakor ülésezik.
Célja: Az ellátottak életével összefüggően és azok érdekében demokratikus alapon nyugvó lehetőség az intézményi életben  való aktív részvételre. Elősegíti a vélemény nyilvánítási jog gyakorlását, a döntésképesség kialakulását és fejlődését, az önrendelkezési jog gyakorlását.

Feladata:

  • Együttműködő kapcsolat fenntartása az intézmény vezetőivel és munkatársaival az ellátás  minőségének javítása érdekében
  • Közösségformálás, integrációs törekvésekben való szerepvállalás
  • Érdek- és jogvédelem, sorstárssegítés
  • Önszerveződő közösségi tevékenységek támogatása, a szervezésben és lebonyolításban való részvétel
  • Külső kapcsolatépítés
  • A lakók javaslatainak, indítványainak összegyűjtése, megvitatása, továbbítása
  • Az együttélés szabályainak elfogadtatásában, betartásában való szerepvállalás
  • Az Élelmezési Bizottság munkájának támogatása

Az október 7-i alakuló ülés alkalmával az ujjá választott testület elnököt és elnök helyettest választott nyílt szavazással. Eredményeként az elnöki feladatokat  Kövesdi Zoltán, a helyettesi feladatokat Gulyás Károly látja el egy éven keresztül.
Az alakuló ülés körkérdése -. Mi az, amin feltétlenül változtatnál, s amit feltétlenül megtartanál az otthon életében? -  azonnal sok problémára hívta fel a figyelmet. Az önkormányzat képviselőinek válaszaiban  az alábbi vélemények fogalmazódtak meg:

Amit „jó gyakorlatként” meg kell tartani

  • szeretetteljes, támogató légkör jellemzi az intézményt
  • őszinte, értő,  segítő, szép  környezetben élhetnek az otthon lakói
  • az ellátottaknak saját ügyeikre teljes betekintésük lehet, valamennyi rájuk vonatkozó dokumentációt ismerhetik
  • lehetőségük nyílik önálló döntések meghozatalára
  • érdekeik több fórum által képviselve vannak

Amin változtatni szükséges:

  • meg kell keresni a kezelését, megakadályozási módját néhány lakó olykor agresszivitásba átcsapó viselkedésének, kultúrálatlan szitkozódásainak,  mely társakra, dolgozókra egyaránt irányul
  • „füstmentes otthon” mozgalmat kell indítani, ne lehessen az épületen belül dohányozni
  • meg kell találni a kerekes székbe kényszerülők hatékonyabb segítésének módjait
  • a déli étkezésekhez kapcsolódó hosszabb várakozást meg kell szüntetni
  • a külső fejlesztő-felkészítő foglalkozás esetében összhangba kell hozni a bérezést a teljesítménnyel, a munkavégzés aktív idejével

Az Ellátotti Önkormányzat tagjai kinyilatkoztatták, hogy a kijelölt célok eléréséért lakótársaikkal együtt tenni fognak. Az intézmény szakmai vezetését segíteni kívánják abban, hogy az otthonban élők nyugodt, boldog, értékteremtő  emberi életüket  biztonságban, elégedetten élhessék.

Tordas, 2008.10.07.

Kövesdi Zoltán                        Gulyás Károly                               Eisenbacher Imréné
elnök                                 elnökhelyettes                    intézményvető szakmai helyettese


Az új ellátotti önkormányzat

Molnár Veronika

Szandtner Pál

Gulyás Károly
elnökhelyettes

Gergely Judit

Kövesdi Zoltán
elnök

Echardt Lajos

TÖKéletes fesztivál

 

Az elmúlt héten rendeztük meg első alkalommal otthonunkban ezt az őszi programsorozatot.
A rendezvényt hosszas előkészítés és tervezgetés előzte meg. Nehezen találtunk rá töklelőhelyünkre, pedig az mindvégig az orrunk előtt hevert. A településünkön lévő Fajtakísérleti Állomás ajándékozott meg bennünket a rengeteg csodásnál-csodásabb, különfélébb fajtájú, s méretű terméssel. Érdeklődéssel figyelte tervezgetésünket a nagytétényi Nyugdíjas klub is. Ők dísztököket gyűjtöttek nagy sikerrel otthonunk számára. Ezúton is köszönet mindenkinek, hisz tök nélkül nincs fesztivál.

Programunkban szerepelt tökszüret, amikor is lakóink személyesen rakodhatták fel a termőföldről a kívánt mennyiséget utánfutónkra. A beszállítás után a közös udvardíszítés is nagy élmény volt mindenki számára. A kézműves foglalkozásokon tökös gipszképeket készítettünk, a bulihoz mókás szívószál-jelölőket vagdostunk, ragasztgattunk. Készült kiállítás arról az ősi kelta hagyományról, amit ma Halloween-ként emlegetünk. Akadályversenyünkön talicskában „utazó” tökökkel lehetett szlalomozni, a többi érdekes ügyességi feladatot is a tököcskék között oldották meg játékos kedvű lakóink. Műsorral is készültünk. Szellemtáncunkban a kerekesszékesek is szerepet kaptak, ők boszorkányoknak öltözve színesítették előadásunkat. Volt töklámpás faragás, esti hangulatfényes felvonulás. Azok az érdeklődő lakók, akik ellátogattak az ez alkalommal még népszerűbb lakógyűlésre, megkóstolhatták a dolgozók által a versenyre készített „rémisztő”, ámde finom sütiket. A rendezvényt a fergeteges hangulatú, zenés-táncos „TÖK-JÓ PARTY” zárta.

Szabadidő-szervezők

Jubileumi évi pályázatok

Az intézmény szakmai teamje a jubileumi év kapcsán kettő pályázatot írt ki. Mindkét pályázat arra ösztönzi az intézményben élő és dolgozó embereket, hogy az egész szervezet/otthon működését gondolják át és a működésben fellelt visszásságokra tegyenek javaslatot.

A pályázatok címe:
„Ha én lennék a főnök”
„Ha én lennék az igazgató”

Mindkét pályázat eredményesen zárult.

Jelen összefoglalóval arra vállalkoztam, hogy a „Ha én lennék a főnök” pályamunkákat bemutatom. Nagyon nagy öröm volt számunkra, hogy 10 pályamunka érkezett.

A pályázatírók saját maguk vetették fel a problémákat, és kész megoldásokat javasoltak. A javaslatokból a másokért érzett felelősség, a segítésre való készség sugárzik. A pályázatírók bebizonyították, hogy nem passzív segítségre szoruló emberek, hanem aktív részesei az otthon életének. A pályázati kiírás szerint kevés anyagi ráfordítással megvalósítható ötleteket vártak a pályázat kiírói. Az írások egyik része azonban ettől eltekintett és nagyot álmodott: tornatermet, nagy parkot sok-sok fával, zenetermet, színháztermet, foglalkoztatót, fürdőmedencét. Az álmokhoz sok-sok pénz kell, melyre még a pályázatok által előteremthető források (a pályázatíró javaslata szerint) sem elégségesek.

Az otthonban élő fiataljaink két szöges ellentétben álló hatásnak vannak kitéve. Egyrészről állandóan azt hallják (szakemberektől, családtagoktól, érdekérvényesítőktől), hogy Ők ugyanolyan emberek és ugyanolyan jogok illetik meg Őket, mint bármely állampolgárt. Ugyanakkor ezzel ellentmondó tapasztalatokkal szembesülnek nap, mint nap, amikor az intézmény kapuján közlekednek. Ugyanis a főbejáratnál a kerítésen elhelyezett, az intézmény által nyújtott közfeladatot ellátó tényre utaló tábla van kifüggesztve. Ezzel szemben a lakók egy csoportja azt szeretné, ha a tábla a kerítés faláról lekerülne, és helyette „Segítséggel élők otthona” felirat kerülhetne. Erre a jelen jogszabályi körülmények között nincs lehetőség.

Az intézményi szolgáltatásban kiemelt szerepet játszik a lakók étkeztetése. Az étkezések rendje (önkiszolgáló rendszer) a pályázatok jelentős részében bíráló megjegyzéseket kapott. Igényként merült fel, hogy éttermi formában történjen a kiszolgálás, asztalra kerüljön a levesestál, a kenyereskosár, só- és borstartó és mindazon eszközök, amelyek az éttermi körülmények között elvárhatók. A Gesztenyés úti épületbe történő beköltözéssel döntött az Otthon Tanács (mostani a jogszabályok szerinti szóhasználattal élve Ellátotti Önkormányzat) az étkezés önkiszolgálással történő megoldásáról, a lakók önkiszolgáló készségének és képességének fejlesztése érdekében. Mindkét formának van előnye és hátránya is. Ezeket számba véve az Ellátotti Önkormányzat a körülményekhez képest a javaslatok figyelembe vételével dönt az új étkezési rendszer bevezetéséről, vagy a régebbi megtartásáról. A pályázatok tanulsága ettől függetlenül az, hogy a konyhaüzem által előállított élelmiszerek minősége és mennyisége mellett, azok tálalása is nagyon fontos a lakók számára. Ebből az a következtetés vonható le, hogy bármi módon is történik az élelmiszerek kiszolgálása, még nagyobb körültekintést kíván az egészségügyi és ellátó-gondozó csoport vezetője, valamint a hozzá tartozó szakszemélyzet részéről.
Külön köszönjük azokat az észrevételeket, melyek kisebb anyagi ráfordítással megoldhatók. Ilyennek minősül a Somogyi B. úti lakóotthonban a vércukor- és vérnyomásmérő beszerzése, vagy a dohányzással kapcsolatos észrevételek.
„Dönteni kéne, hogy cigizik-e, vagy lerakja a cigit, és megpróbál nélküle élni….,
Rászokni mindenkinek könnyű, én ezt magamon tapasztaltam…, …Tudom milyen nehéz leszokni róla …
Javaslatom:
Aki viszont nem tudott leszokni a dohányzásról, vagy nem akar, azoknak olyan helyet biztosítani, ahol nem áznak és fáznak. Szélvédett helyen, és féltető legyen a fejük felett, ahol dohányozhatnak. Akik nem ügyelnek az egészségükre, legalább társaik egészségére vigyázzanak.”

A javaslatot figyelembe véve az intézmény vezetése úgy döntött, hogy az előtetőt megépíti az intézmény belső udvarán, a büfé kijáratához kapcsoltan.

A Bíráló Bizottság közösen meghozott döntése alapján megosztottan ítélte oda a díjakat.

1. helyezett:  A szebb a jobb és a családiasabb életünkért c. mű
       díjazottak: Dick Edina és Barabás Sándor
      
2. helyezett: Ha én főnök lehetnék c. mű, díjazott: Gulyás József
       Dipi az ellátott c. mű, díjazott: Juhász Zoltán

3. helyezett:  Béke c. mű, díjazott: Harczos Ildikó
       Szebb és egészségesebb élet c. mű, díjazott: Gulyás Károly

Gratulálok a nyerteseknek és megköszönöm a pályamunkák elkészítésében segítséget nyújtó kollégák közreműködését.


Tordas, 2008-11-06


        Mezeiné Sánta Klára
           intézményvezető

Sporteredmények

2008. október 21-én részt vettünk az MSOSZ által szervezett Regionális Egyesített Atlétika Versenyen, melyet Tapolcán rendeztek meg.
Kvalifikációs versennyel kezdtünk, melyen eldőlt, melyik divízióba kerülnek a sportolók. A hideg ebéd elfogyasztása után kezdődtek el a döntők.
Csapatunk tagjai eredményesen szerepeltek, mindenki tudása legjavát adta.

Az időjárás támogatta legjobban a versenyünket. Gyönyörű napsütésben (majdnem melegünk volt!) izgulhattuk végig a versenyszámokat.

Eredményeink

 Név

 Versenyszám 

 Helyezés

 Tompa Mihály

 gyaloglás
 súlylökés

 Arany érem
 V. hely
 Sebestyén János   50 m futás  Arany érem 
 Lakatos Rudolf  100 m futás  V. hely
 Pajter Teréz  gyaloglás  Arany érem
 Hicsár Erika  gyaloglás  Ezüst érem
 Németh Sarolta  súlylökés
 gyaloglás 
 Arany érem
 IV. hely
 Lakatos Mária  100 m futás   IV. hely

 

Mocsonoki Károlyné

Megmutattuk, mit tudunk!

„A tevékeny ember számára egy nap se hosszú.”
/Seneca/

Ismét lehetőséget biztosított Otthonunk lakói számára a budaörsi bauMax Áruház a 2. nemzetközi bauMax humánprogram akciósnap keretében belekóstolni a külső munka világába.
2008. október 14-én 5 lakónk bizonyíthatta rátermettségét, képességeit és készségeit az áruház alkalmazottaival együtt dolgozva.

Szabó Margaréta az elektronikai és szerszámosztály csapatát erősítette, Gulyás Károly és Kovács Ferenc az építő- és faipari termékek osztályán segédkezett, Juhász Zoltán a kertészeti részlegen tevékenykedett. Mihalidesz Erzsébet Otthonunk termékeinek értékesítésével vette ki aktívan részét a munkából. 
A program kapcsán Herald Mörtenhummer a bauMax áruházlánc magyarországi ügyvezető igazgatója is meglátogatta kis csapatunk. Így személyesen is kifejezhettük köszönetünket a nagylelkű felajánlásért, mellyel lehetőséget teremtettek lakóink kibontakozásához.
Bízunk benne, hogy a jövőben is számíthatunk a bauMax áruház támogatására a partneri, patrónusi kapcsolat továbbépítésében.
Ezúton szeretnénk megköszönni az áruház valamennyi kedves alkalmazottjának a türelmes és segítőkész együttműködését, valamint Miló László úrnak, a budaörsi bauMax Áruház vezetőjének a partneri kapcsolat ápolását, támogatását.
Reméljük, jövőre is megmutathatjuk, mit tudunk...

Gurabi Brigitta és Vass Árpád
Szabadidő szervezők

Búcsú Albert Györgyitől

Szomorúan búcsúzunk Albert Györgyitől.
Barátunkat, támogatónkat vesztettük el, aki jelenlétével, munkájával segítette  fogyatékos embertársainkat, céljaink elérését.
Emlékét megőrizzük...

“Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.”
(Márai Sándor)

Az intézmény lakói és dolgozói

Parlamenti meghallgatás

TIZENKETTEDIK MAGYARORSZÁGI
NYILVÁNOS PARLAMENTI MEGHALLGATÁS


Otthonunk is fontosnak tartotta, hogy 2008. október 10-én pénteken a nyilvános parlamenti meghallgatáson jelen legyen, melyet Dr. Lévai Katalin Európai Parlamenti Képviselő kezdeményezett. Témája a fogyatékossággal élő emberek foglalkoztathatósága a jelenben és a jövőben volt. A meghallgatás célja az volt, hogy a résztvevő személyek problémáit meghallgatva , ügyeik megoldásában segítsenek a képviselők és amennyiben szükséges a törvényalkotásban módosításokat javasoljanak.

A meghallgatáson  jelenvolt:
Dr. Lévai Katalin Európai Parlamenti Képviselő
Dr. Szabó Máté az állampolgári jogok parlamenti biztosa
Borza Beáta az ombudsmani hivatal főosztályvezetője
Szöllősiné Földesi Erzsébet MEOSZ, EDF elnökségi tagja
Béki Gabriella képviselőnő
Filló Pál képviselő
Bernáthné Székely Julianna szakértő
Horváth Péter Fogyatékosügyi Tanács titkára
Dr. Talyigás Katalin

Dr. Szabó Máté ombudsman tájékoztatása szerint a hivatal elmúlt 10 éves gyakorlatában 46 863 bejelentett panasz volt, ebből csupán 376 ügy kapcsolódott valamilyen formában a fogyatékos ügyhöz. Felmerült a kérdés, ennyire jól állunk, vagy ellenkezőleg gondok vannak? Jövőre vizsgálatot indít a hivatal fogyatékkal élők emberi jogainak érvényesüléséről. "Emberi méltóság korlátok nélkül" - ennek szellemében kívánnak majd a fogyatékkal élők problémáihoz közelíteni. Borza Beáta, az ombudsmani hivatal főosztályvezetője részletes tájékoztatót adott az ombudsmani hivatal esélyegyenlőségi törekvéseiről. Felhívta a figyelmet az emberi méltóság tiszteletben tartására, az életek egyenlőségét az emberi méltóság garantálja amely mindenkit megillet. Kiemelte az egyenlő esély fontosságát a kommunikációhoz is. Bernáthné Székely Julianna szakértő felhívta a figyelmet arra, hogy ha munkát adnak a fogyatékkal élőknek, az egyaránt fontos a társadalom és a gazdaság számára is. A jelenlegi szabályozás szerint a 20 főnél több munkaerőt foglalkoztató cégeknél a dolgozók öt százalékának megváltozott munkaképességűnek kell lennie, ha ez nem jön létre, akkor rehabilitációs hozzájárulást kötelező fizetni. Javasolták, hogy a hozzájárulás összegét drasztikusan emeljék, illetve akik vállalják a fogyatékkal élők foglalkoztatását, adókedvezményben részesüljenek. Differenciált állami támogatásra lenne szükség a munkahelyteremtéshez is, a jelenlegi rendszer ugyanis nem segíti az esélyegyenlőséget.
Gulyásné Bölkényi Ágota, felhívta a figyelmet arra, hogy nincs olyan szabályozás, ami a közszférában való foglalkoztatást segítené. Úgy gondolta szükség lenne az akkreditációs eljárás egyszerűsítésére is, mert a jelenlegi rendszer túl bonyolult és időigényes.
Kocsi Béla, a Hotel Panda tulajdonosa elmondta, hogy náluk az alkalmazottak 90 százaléka fogyatékkal élő. Jó volt hallani a pozitív példát a működőképes modellről. Lévai Katalin Európai Parlamenti képviselő szintén arról beszélt, hogy a fogyatékkal élők nem csak hogy kiszorulnak a munkaerőpiacról, nagyon sok szemléletbeli diszkrimináció is éri őket.
Szöllősiné Földesi Erzsébet, a MEOSZ elnökségének tagja elmondta: a fogyatékos emberek keresik helyüket a munkaerőpiacon. Ha sikerül is munkát találniuk, sokszor további nehézségekkel kell szembesülniük munkahelyükön. A fogyatékos emberek tudják, hogy csak a jogszabályok megváltoztatásával a munkáltatók szemléletét nem lehet megváltoztatni, de azt remélik, hogy ha megfelelő a törvényi szabályozás van, akkor a munkaadók nem tehetnek meg bármit velük. Az egyenlő bánásmód törvénye ugyan rögzíti  az ésszerű alkalmazkodás fogalmát, de valamiért ezt ritkán vagy egyáltalán nem teszik meg, ami pedig nem mindig költségvonzatos kérdés. Nem előnyben részesít, hanem egyenlő, vagy ahhoz hasonló helyzetet nyújthat. Az ésszerű alkalmazkodás olyan körülményt teremt amellyel az egyén nem kerül hátrányos helyzetbe.
A hozzászólók közül az ÉFOÉSZ képviseletében Haraszti Sándor érdekérvényesítő és Gurbai Sándor arra hívta fel a figyelmet , hogy a cselekvőképesség megítélésében még mindig nem történt előrelépés.
A SINOSZ elnöke dr. Kósa Ádám a kommunikációhoz való jogot említette, amely minden féle fogyatékosságra vonatkozik. Úgy gondolta, hogy nagyobb befektetésre lenne szükséges, hogy a segédeszközök mindenki számára elérhetőek legyenek.
A további hozzászólok valamennyien életükből vett példával szolgáltak, ami valamennyiünket elgondolkodtatott a fogyatékkal élők jelenlegi helyzetéről és a társadalmi szemlélet jelen állásáról.
Nem vagyunk elfogultak, sok a teendő. Ezt megerősítették a zárszóban a jelenlevő képviselők és szakemberek is. Horváth Péter többek között a jelnyelv szabályozásának fontosságára hívta fel a figyelmet. Filló Pál, Béki Gabriella képviselőtársával ígérte, hogy mindent megfog tenni. a bürokrácia csökkentésére, ezzel egyetértett, azonban el kell kerülni a súlyos visszaéléseket, mint korábban közismert volt. Keresik a megoldást.
A meghallgatáson a jogszabályok módosítására tettek meggyőző példákkal javaslatot az érintettek és a fogyatékkal élők képviselői. Magyarországon jelenleg a megváltozott munkaképességű embereknek kb.10 százalékát foglalkoztatják, ez az arány az EU tagállamaiban 40-50 százalék. Volt miről beszélni.
Dr. Lévai Katalin megköszönte az aktív együttműködést és minden eddiginél nagyobb létszámú érdeklődést. Ígérte, hogy tavasszal folytatják a megkezdett munkát és megvizsgálják a felmerült kérdésekre született-e gyakorlati válasz.

Tanulságos volt a meghallgatáson részt venni, jó érzés volt, hogy bár még nagyon sok a feladatunk van az esélyegyenlőség megvalósításában és szemléletbeli és  kommunikációs akadályt is  le kell még győznünk , de egy nyelven beszéltünk!

2008-10-14        
Márkusné Varga Judit
szociális munkás